Egy önállóan működő központi költségvetési szervnél végeztünk el pszichoszociális kockázatértékelést kérdőíves módszer segítségével.
A felmérésben a szervezet több mint 80%- a részt vett. Ez a szervezet igazgatóságokból áll, így a felmérés során a szokásos demográfiai adatok (nem, életkor, munkakör, hierarchiában elfoglalt hely, a szervezetnél eltöltött idő) mellett rákérdeztünk arra is, hogy a kitöltő melyik igazgatóságon dolgozik. Ennek köszönhetően a pszichoszociális kockázatértékelés végén nem csak a teljes szervezetre vonatkozóan tudtuk azonosítani a meglévő kockázatokat, hanem az egyes igazgatóságok szintjén is.
A teljes szervezetre való elemzésből például az derült ki, hogy a munka jellegéből adódóan négy olyan tényező volt, ami fokozott pszichés terheléshez vezetett: az olyan váratlan helyzetek, amelyekre nem lehet előzetesen felkészülni, a pihenő hiánya, a kiszámíthatatlan munkaidő és a gyakori félbeszakítások.
Ugyanakkor az igazgatóságok szerinti vizsgálat feltárta, hogy ezek a kockázatok nem mindenhol jelennek meg ugyanolyan mértékben: elsősorban két olyan szervezeti egység volt, ahol ezek a tényezők problémát jelentettek.
Az általunk végzett értékelés megmutatta, hogy van egy olyan szervezeti egység, ahol a félbeszakítások gyakorisága ellehetetlenítette a munkavégzést: az itt dolgozóknak nem volt lehetőségük elmélyülni a munkájukban, hiszen állandóan zavarták őket személyesen, telefonon vagy e-mailben. A kockázatértékelést követően egyszerű adminisztratív változások segítségével (rendelkezésre állási és fogadóórák bevezetése, email-mentes sávok kialakítása stb.), a pszichés feszültség nagy részét sikerült felszámolni. A munkatársak ezt követően magasabb munkahelyi elégedettségről és szervezet iránti elköteleződésről számoltak be, és jelentősen csökkent nálunk a munkahely elhagyásának a szándéka is.
Egy másik szervezeti egységben feltárásra került, hogy nagyon gyakoriak az olyan helyzetek, amikre nem lehet előzetesen készülni. Ez érintette mind a munkaidőt, mind a munkavégzés helyszínét, mind a munka jellegét.
A szervezettel való további egyeztetések azt is megmutatták, hogy ennél a szervezeti egységnél ez a kiszámíthatatlanság adottság, nem lehet megszüntetni.
Ezt követően a kiválasztásba építettünk be olyan személyiségteszteket, amelyek segítségével mérni lehet a rugalmasságot, a nyitottságot és az érzelmi stabilitást. Így a későbbiekben olyan munkatársakat sikerült felvenni, akik jobban küzdöttek meg ezekkel a munkájukhoz kapcsolódó kockázatokkal.
Az általunk elvégzett pszichoszociális kockázatértékelés két legfontosabb eredménye tehát az volt, hogy egy pszichoszociális kockázatot csökkentettünk adminisztratív lépések segítségével, egy másiknak a következményeit pedig úgy enyhítettük, hogy olyan embereket kerestünk, akik jobban meg tudnak küzdeni a kockázatot jelentő tényezőkkel. Ezek valójában kis költségű változtatások voltak, de jelentős hatással voltak a szervezet mindennapjaira.
