Pszichoszociális kockázat körkép Európában

Az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (OSHA) rendszeresen vizsgálja a pszichoszociális kockázatértékelés helyzetét Európában. Az ESENER nevű felmérésük célja, hogy iparáganként, szervezeti méretként, országonként nézze meg, hogy a vállalatok képviselői mit gondolnak az új és növekvő pszichoszociális kockázatokról. Mi az, ami motiválja őket? Hogy foglalkozzanak a témával? Mi az, ami elriasztja őket, és milyen beavatkozások léteznek már a szervezetben a kockázatok felmérésére és kezelésére. 2014-ben 36 európai ország mintegy 50,000 vállalatának a képviselőit sikerült megszólítaniuk az ESENER felmérés második körében.

Mi a helyzet Magyarországon a felméréssel?

Hazánkból 1514 vállalat képviselői válaszoltak a feltett kérdésekre, ami alapján elmondható, hogy a felmérés széleskörű képet tud adni a magyar helyzetről.

A felméréséből kiderül, hogy Magyarország viszonylag jól áll a fizikai veszélyekkel kapcsolatos kockázatértékelések elvégzését illetően.

Ennek fontosságával kapcsolatban a vállalatok képviselői rendelkeznek elég információval, valamivel az uniós átlag fölött helyezkedünk el a kockázatértékelések elvégzését illetően, és viszonylag gyakori ennek ellenőrzése is a munkavédelmi felügyelők részéről. A vállalatok szívesen vesznek igénybe külső segítséget az ilyen típusú elemzések elvégzéséhez. (Miért szükséges külső szakértő a pszichoszociális kockázatértékeléshez?)

Miért vagyunk mégis sereghajtók?

A pszichoszociális kockázatokkal kapcsolatban viszont már egy veszélyes kombináció tapasztalható nálunk. A magyar vállalatok képviselői szinte az összes vizsgált pszichoszociális kockázattal (pl. problémás ügyfelek, idő nyomás, rossz kommunikáció stb.) kapcsolatban úgy gondolják, hogy kevésbé jelenik meg nálunk, mint más országokban. Ugyanakkor elismerik, hogy viszonylag kevés információval rendelkeznek a témával kapcsolatban, és kevésbé is érzik úgy, hogy ezzel a témával foglalkozni kell.

Ezzel szemben a munkavállalók körében elvégzett felmérések rendre azt mutatják, hogy a pszichoszociális kockázatok gyakoriak a magyar munkahelyeken. Rengeteg felmérés pedig azt mutatja, hogy ezek a kockázatok nem maradnak következmények nélkül a vállalat szintjén sem(üzleti eredmények, munkáltatói márka, a tehetségek elvesztése).

A munkaadók tehát nem észlelik a kockázatokat, a munkavállalók pedig kiemelkedő mértékben. Ez az észlelési különbség ahhoz vezet, hogy hazánk szinte sereghajtó a pszichoszociális kockázatok mérésében és kezelésében. Nagyon kevés nálunk az olyan mérés, ami a pszichoszociális kockázatok szervezeti aspektusaira vonatkozik (pl. munkabeosztások, munkarend, szünetek), és kevés az olyan is, ami a vezetők-munkatársak kapcsolatát nézné. Elmaradnak az olyan elemzések is, amelyek a betegségek okait vizsgálnák.

Nemcsak a mérésben vannak problémák, hanem a kezelésben is.

A sereghajtó országok közé tartozunk a távollét után visszatérő munkatársak segítésében, a vállalati pszichológusok alkalmazásában, a pszichoszociális kockázatokkal kapcsolatos világos intézkedési tervek meglétében is. A magyar cégeknek csak 10%-a rendelkezik valamilyen akciótervvel a munkahelyi bántalmazás kezelésére, 20%-a a munkahelyi stressz kezelésére.

Beavatkozások aránya

A felmérést megelőző három évben elvégzett konkrét beavatkozások száma is nagyon alacsony nálunk. Ebben az időszakban a cégek csak harmada szervezte át a munkát annak érdekében, hogy csökkenjen a munkahelyi nyomás. Szintén harmada biztosít tanácsadást a munkatársaknak, alig negyede indított el valamiféle konfliktuskezelési folyamatot, és csak 14% lépett közbe a túl hosszú és/vagy rendszertelen munkaórák kezelésére.

A kezelés szintjén hiányoztak az olyan jellegű tréningek, képzések, amelyek segítségével a munkatársak hatékonyabban tudnak megküzdeni a munkahelyi stresszel, bántalmazással és így tovább. Mind a mérés, mind a kezelés elmaradásában fontos szerepe van a szakértelem vélt hiányának. Sokszor a szervezetek valóban nem is tudják, hogy miként álljanak neki ennek a folyamatnak.

Legyen az egyike a Magyarországon ritka pozitív példáknak! A pszichoszociális kockázatértékelés nem csupán törvényi kötelezettség. Ahogyan az ESENER-2 felmérés mutatja egy modern, korszerű vállalat külső nyomás nélkül is elvégezteti a felmérést, majd konkrét beavatkozásokat eszközöl a feltárt kockázatok kezelésére.

Az elemzés többi eredménye ITT olvasható.

Ki végezze, kinek a feladata legyen a pszichoszociális kockázatértékelés?

Sok olyan HR / munkavédelmi folyamat van egy szervezet életében, amelyben a belső tanácsadók részvétele nem problémás, sőt egyenesen ajánlott. Mi mindig biztatjuk a partnereinket, hogy a kiválasztási- fejlesztési programjaikban aktívan vegyenek részt ők is.

Egy Értékelő Központban, AC-ban a szervezet képviselői, mint értékelők mindig óriási hozzáadott értékkel bírnak: egyrészt számukra is hitelesebbé válik a folyamat, másrészt jelenlétük hitelesíti is a folyamatot. Egy Fejlesztő Központban mindig biztatjuk a szakmai vezetőket, hogy adják ők a visszajelzéseket, hiszen a külső tanácsadótól érkező mondatok gyakran el tudnak veszni, a saját vezető részvétele viszont lehetővé teszi, hogy nem csak a Fejlesztő Központ résztvevője, hanem a vezető maga, és a vezető-beosztott kapcsolata is fejlődésnek induljon.

Mi a legfontosabb a vezető-beosztott kapcsolatban?

A teljesítményértékelésben miközben jelentős szerepe van a technikának -értékelőlapok, értékelőfelületek, összehasonlítási minták-, mégis az a legfontosabb, hogy a vezető és a beosztott közösen dolgozzanak, ahogy Ken Blanchard, a híres szervezeti guru mondja, „partnerré váljanak a teljesítmény elérésében”.

A pszichoszociális kockázatértékelés ugyanakkor egy olyan folyamat, hasonlóan más kockázatértékelési folyamatokhoz, ahol a külső tanácsadó bevonása elengedhetetlen. Ennek legfontosabb oka az, hogy a pszichoszociális kockázatértékelés alapvetően egy problémafókuszú megközelítés, amelyben a lehetséges kockázatok felmérése történik, valamint feltárásra kerülnek ezeknek a kockázatoknak az egyéni-, csoport- és szervezeti-szintű következményei.

A pszichoszociális kockázatértékelés legjobb és ugyanakkor kevéssé valószínű eredménye, hogy az adott szervezetben nincsenek jelen kockázatok, a szervezet ideálisan működik.

 

Jóval gyakoribb azonban az az eredmény, hogy a kockázatértékelés feltár ilyen-olyan problémákat, amelyek kezelése a szervezet számára nagyon fontos lenne. A pszichoszociális kockázatok jellemzően úgy működnek, hogy széleskörű, de nem közvetlen hatással vannak a szervezet mindennapi működésére: például a munkatársi kapcsolatok azonosított problémái lehet, hogy csak jóval később vezetnek el a munkával kapcsolatos motiváció csökkenéséhez, majd még később felmondási hullámhoz, majd még később a sérült munkáltatói márkához, amikor a felmondott munkavállalók panaszkodnak a szervezetre ismerőseiknek.

Milyen kockázatokat mutat meg az értékelés?

A pszichoszociális kockázatértékelés egyik fontos jellemzője, hogy azonosítja azokat a kockázatokat is, amelyek már most hatással vannak a szervezet működésére, és beavatkozást igényelnek, valamint azokat a kockázatokat is, amelyek most még a háttérben megbújva működnek, és mégis beavatkozást igényelnének. A kizárólag belső erőforrásból elvégzett pszichoszociális kockázatértékelések egyik legnagyobb problémája emberileg teljesen érthető: nehéz szembesülni a meglévő kockázatokkal -akár szemmel láthatóak, akár egyelőre még csak halványan rajzolódnak ki-, és nehéz is felvállalni ezeknek a kockázatoknak a kommunikálását a vezetők irányába, főleg akkor, ha olyan kockázatokról van szó, amelyekhez még nem kapcsolódnak látványos következmények. Az is probléma, hogy a szervezet belső szakemberei szükségszerűen csak a saját szervezeten belül tudnak összehasonlítani, míg a külső tanácsadók több szervezet és több ezer ember válaszai alapján tudják megmondani, hogy egy-egy működés problémás-e a munkavállalók pszichés és fizikai jólléte szempontjából.

Összefoglalva tehát a külső tanácsadók bevonása a folyamatba fontos, mert ők könnyebben adnak objektív, más szervezetekkel összehasonlítható, a problémákat bemutató visszajelzést a szervezetről.

 

Kép: pexels.com