Sokak által ismert az Egészségügyi Világszervezet (WHO) mentális egészséget leíró fogalma. E szerint a mentális egészség

„egy olyan jólléti állapot, amelyben az egyén megvalósíthatja saját képességeit, képes megbirkózni az élet okozta stresszel, tud produktívan dolgozni és képes bekapcsolódni egy közösségbe.”

Szerencsére ma már egyre több szervezet felismeri, hogy a mentális és a testi betegségek megjelenése nem csak az egyéni munkavállalóra, hanem a csoportjára, a teljes szervezetre, sőt végső soron a társadalom egészére is káros hatással van.

Amikor egy mentális betegség megjelenik, akkor sérül

  • az egyén, mert nem tud dolgozni, és még ha tud is, akkor sem elég hatékonyan,
  • a csoport, mert alkalmazkodnia kell, és mert érzelmileg is megterhelő, hogy egy kolléga bajba kerül,
  • a szervezet, mert a kieső munkát pótolnia kell, esetleg új embert kell felvennie, ha pedig a szervezet sajátosságai okozzák a gondot, akkor sérül a munkáltatói márka is,
  • és sérül a társadalom egésze, mert például az ellátó rendszerben jelenik meg a súlyos mentális betegségben szenvedő.

Ezek miatt a tényezők miatt ma már gyakran előfordul, hogy egy szervezet segítséget nyújt a kollégái számára. Van olyan szervezet, ami tartósan biztosít hozzáférést például pszichológushoz, és van olyan szervezet, amelyik a felmerülő problémákra reagálva keres fel szakembereket. A mi gyakorlatunkban is többször előfordult olyan hívás, hogy például egy kolléga összeomlott egy munkacsúcs során, vagy éppen azt veszik észre egy-egy munkatárson, hogy már nincs annyira ott fejben, mint régen, kedvetlen, ha hozzá is szól a dolgokhoz, leginkább pesszimista, éles humorral teszi azt meg. Megjelenhet nála a szorongás, depresszió, kiégés, nem megfelelő életmód és természetesen a stressz. Emiatt függőségek kialakulása valószínűbb pl. dohányzás, helytelen étkezés és túlzott alkohol fogyasztás.

Nyitottság és kíváncsiság

Nemrég egy pszichoszociális kockázatelemzés előkészítése során hosszabban egyeztettünk egy szervezet munkavédelmi munkatársaival és foglalkozás-egészségügyi orvosaival. Nyitottsággal, kíváncsisággal fordultak a felmérés felé, látszott rajtuk, hogy nem csupán le akarják tudni ezt a „kötelező kört”. A kérdések átnézése során egyszer csak az egyik orvos így szólt:

„Na, de hiába adunk a munkatársaknak edzőterem bérletet, egészséges menüt a menzán, ha nem szüntetjük meg azokat a tényezőket, amelyek a krónikus stresszhez, és a krónikus stresszen keresztül a mentális egészség hiányához vezetnek.”

Ez egy fontos felismerés, ami bár egyszerűen belátható, mégis a legtöbb szervezetben csak korlátozottan jelenik meg a napi gyakorlat szintjén.

A mentális egészséggel kapcsolatos beavatkozásoknál is érvényesül az a logika, hogy jóval hatékonyabbak azok a beavatkozások, amelyek megelőző jellegűek, mint amelyek a problémára reagálnak.

A WHO definícióját követve a szervezeteknek olyan munkahelyi környezetet kell kialakítaniuk, amelyben

  1. az egyén képes a saját képességeit kibontakoztatni
  2. olyan mennyiségű és minőségű stressz éri, amivel meg tud birkózni
  3. amely lehetővé teszi, hogy produktívan tudjon dolgozni és
  4. amelyben a lehetőség szerint olyan munkahelyi közösség van, amelynek tagjai odafigyelnek egymásra és támogatják egymást.

Célozzuk meg a valódi kockázatokat

Mi minden hozzánk forduló szervezetnek első körben azt ajánljuk, hogy végezzenek el a szervezetben pszichoszociális kockázatértékelést. Ez az elemzés megmutatja, hogy a munkatársak hol látják a kockázatokat. Melyek azok a tényezők, amelyek problémások a mentális egészség megőrzése szempontjából. Amikor ez az elemzés megvan, a szervezet vezetőivel közösen tervet lehet készíteni arra, hogy mely kockázatokkal lehet és érdemes foglalkozni, valamint, hogy ezt milyen formában érdemes megtenni. Nagyon sok olyan vállalati egészségprogram van, ami azért nem tudja elérni a maximális hatékonyságát, mert nem a megfelelő tényezőket célozzák meg. Az ilyen programoknak is van természetesen pozitív hatása. Ezek általában olyan elemekből állnak, amelyek önmagukban örvendetesek (pl. egészségesebb étkezésre, testmozgásra buzdítanak, szakemberek segítségét ajánlják fel stb.). Mégis ezek csak közvetett hatások, olyan mintha rossz helyre világítanánk, de oda is jutna egy pici fény, ahol arra valójában szükség van. Ehelyett célszerűbb olyan programot létrehozni, amelynek a fókuszában a valódi kockázatok vannak.

Természetesen a mentális egészség megléte vs. hiánya egy komplex kérdés, amelynek nem minden tényezője kontrollálható a munkahely által. Mi ebben a bejegyzésben azokról az esetekről beszélünk, amikor a szervezet és a munka sajátosságai vezetnek el az egyensúly hiányához, azok mennek szembe a mentális egészség tényezőivel. Ezekben az esetekben biztatjuk a szervezeteket arra, hogy egy pontos szervezeti diagnózisra alapozva olyan mentális egészségprogramot dolgozzanak ki, ami a valódi problémákra fókuszálva valódi eredményekhez vezet.

Kutatás a koronavírus okozta következményekről

2020 legnagyobb kihívása a koronavírus elleni harc és a vakcina létrehozása volt. 2021-ben a járvány következményeként kialakult mentális betegségek jelentik majd a legnagyobb globális problémát – írta a CNN.

Felmérés

Elkészítettünk egy kérdőívet, amellyel azt mérjük fel, hogy a munkahely világa miként hat a mentális betegségek kialakulására, a tünetek fokozódására, vagy éppen a mentális betegségek elkerülésére.

Segítsen válaszaival és a megosztásokkal, hogy minél pontosabb képet kaphassunk a vírus által kialakult mentális helyzetről.

 

Kattintson IDE a kérdőív kitöltéséhez!

 

A hosszan tartó home office, a betegségtől való félelem, a pénzügyi instabilitás, a munkahelyek elvesztése, a gyász, a túlzott terheltség mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy különböző mentális betegségek alakuljanak ki.

Kérjük, hogy válaszaival járuljon hozzá az ország mentális egészségének felméréséhez, ezzel támogatva azt, hogy a kutatás eredményei alapján a vállalkozások is hatékonyan tudják támogatni a mentális betegségek megelőzését és kezelését.

A kitöltés önkéntes és anonim, semmilyen személyes azonosításra alkalmas információ nem kerül felvételre. A kérdőív kitöltési ideje körülbelül 10 perc. Kérjük, csak akkor töltse ki a kérdőívet, ha Ön elmúlt 18 éves, és rendelkezik munkahellyel! Ha bármilyen kérdése van a kutatással kapcsolatban, forduljon hozzánk bizalommal üzenetben az oldalunkon keresztül vagy az info@worri.hu email címen.

Köszönjük, hogy kitöltésével segíti a felmérésünket!

Az szinte evidencia, hogy a koronavírus járvány közvetlenül és közvetve is jelentős hatással volt a munka világára. Ez a hatás sokféle: sok munkahely megszűnt, átalakultak a foglalkoztatás formái, új pszichoszociális kockázatok jelentek meg. Nehéz azonban megbecsülni, hogy pontosan milyen és milyen mértékű hatásokról beszélünk. Mostanában jelentek meg az első tudományos vizsgálatok eredményei, amelyek konkrét szakmákra vonatkozóan szolgálnak információval. Ebben a cikkben ezekből a cikkekből szemlézünk, korábbi bejegyzésünkben pedig olyan kutatásokat mutattunk be amelyek a lelki következményeit vizsgálták.

Olasz egészségügyi dolgozók

Érthető okokból a legtöbb vizsgálatban az egészségügyi dolgozók helyzetével foglalkoztak, hiszen ők a frontvonalba kerülve közvetlenül találkoztak a járvánnyal. Chiara Conti és munkatársai Törékeny hősök címmel publikáltak egy kutatást, ami a koronavírus járvány hatását vizsgálta az Olaszországban dolgozó egészségügyi dolgozók körében. Olaszország az egyik legjobban sújtott régiója lett Európának, az egészségügyi dolgozók pedig valódi áldozatot hoztak a járvány megfékezése érdekében.

Bár különböző számokat lehet olvasni, de a járvány során meghalt egészségügyi dolgozók számát több tucattól több százig becsülik. Conti és munkatársai összesen 933 egészségügyi dolgozót kérdeztek meg 2020 márciusa és májusa között. Az eredmények nem voltak megnyugtatók. A minta 39.3%, azaz nagyjából 10-ből 4 egészségügyi dolgozó jelezte, hogy szüksége lenne pszichológiai segítségre. A negatív pszichés következményeket több mutatóban vizsgálták (pl. stressz, depresszió, szomatizáció), ezekben a fele, kétharmada jelzett gondokat. Nagyon sokan vészjóslóan magas pontszámokat értek el a depresszióban, szorongásban, lelki eredetű testi megbetegedésekben, és a poszt-traumás stressz zavarban.

Spanyol ápolók

Giménez-Espert és munkatársai hasonló eredményeket találtak, amikor Spanyolországban dolgozó ápolókat vizsgáltak. Összesen 92 ápoló vett részt a kutatásukban, náluk két pszichoszociális kockázat emelkedett ki: egyrészt az irreálisan magas mennyiségi és minőségi munkaterhelés, másrészt pedig a munka érzelmi aspektusa. Az ápolók egyik legnagyobb nehézsége az volt, hogy miközben ők maguk is a terhelt csoportba tartoztak, jelentős erőfeszítést kellett tenniük, hogy erősnek mutassák magukat, kontrollálják az érzelmeiket. De Sio és munkatársai 695 olasz orvost vizsgálva szintén azt találták, hogy jelentősen megemelkedett a pszichológiai stressz mértéke, és csökkent a doktorok szubjektív jól-léte.

Tanárok Mexicoban és Spanyolországban

Pradó-Gascó és munkatársai Spanyolországban és Mexikóban dolgozó tanárokat vizsgáltak. A tanárokra nehezedő pszichoszociális kockázatok más természetűek voltak, mint az egészségügyi dolgozókra. A szerzők cikkükben felsoroltak olyan kockázatokat, amelyekkel számolni kell a tanárok megváltozott helyzetében („Maradj otthon és taníts!”, szól a cikkük címe). Az egyik a szerepkonfliktus, ami az otthoni munkából adódik, hiszen összecsúsznak a különböző szerepküldők (munkáltató, tanulók, családtagok) elvárásai. A másik a munkahelyi igazságtalanság érzése, ami például megjelenhet abban, hogy sokan ezt a terhelt felállást egyenesen könnyebbségnek állították be, mintha a távoktatással nem nőtt, hanem csökkent volna a munkaterhelés. Az érzelmekkel kapcsolatos nehézségek a tanárok esetében is megjelennek, hiszen miközben ők maguk is nehézségekkel küzdenek, folyamatosan a szervezeti elvárásokhoz kell igazítaniuk az érzelmeiket, nem „akadhatnak ki”. A gazdasági válsággal pedig megjelent náluk is a munkahely elvesztésétől való félelem. A kutatók 421 tanártól gyűjtöttek adatokat, és messze a mennyiségi-minőségi túlterhelés emelkedett ki, mint pszichoszociális kockázat a körükben.

Megváltozott munkafeltételek

Mimoun és munkatársai azt vizsgálták, hogy milyen hatással járnak az emberekre a megváltozott munkafeltételek. Izraelben elvégzett kutatásukban három csoportot néztek: azokat, akiknek megmaradt a munkájuk, azokat, akik elveszítették a munkájukat, és azokat, akik átmeneti helyzetbe kerültek (csökkent munkaidő, csökkent juttatások, fizetés nélküli szabadság stb.). Utóbbi Magyarországon is gyakori, sokszor jószándék által vezérelt reakciója volt a munkáltatóknak. Az el-nem-bocsátás fontos jelzés volt a munkavállaló felé, hogy a cég számít rá, szeretné megtartani, mégis e szerint a kutatás szerint ez nem feltétlenül vezetett ideális eredményhez. A köztes állapottal az a gond, hogy nem tud lezáráshoz jutni az ember, egyfajta limbóban marad. A három csoport közül messze ennek a csoportnak a tagjai mutatták a legtöbb stresszt. Ebben a csoportban 56% volt, aki valamilyen érzelmi nehézségről számolt be (idegesség, szorongás), miközben a munkanélküli csoportban ez az arány jóval alacsonyabb, 26% volt.

Milyen súlyosak a tünetek?

Az biztosan látható ezekből a kutatásokból, hogy a koronavírus járvány által előidézett helyzet komoly testi-lelki megterheléshez vezetett a munkavállalók körében. A nehézségek mértéke sok kutatásban elérte az ún. klinikai szintet, tehát a lelki tünetek olyan súlyosak voltak, hogy a megoldásuk szinte biztosan szakembert igényel. Nincs okunk arra, hogy azt feltételezzük, hogy a magyar munkavállalók (egészségügyi dolgozók, tanárok, új munkafeltételek között dolgozók) esetében ez a kép máshogyan lenne.

A munkatársak lelki egészsége komoly veszélyben van, amivel foglalkozni kell.

Mit mutatnak a nemzetközi kutatások?

A koronavírus lelki és testi következményei jelenleg egy kiemelten fontos téma. Tágabban a koronavírus járványról, és szűkebben a járványhoz köthető új típusú pszichoszociális kockázatokról sokan mondták el a véleményüket az elmúlt hónapokban. Sejthető, hogy a járványhelyzet sok ember számára jelent megnövekedett lelki terhelést, és hogy a munka világának ehhez a megnövekedett terheléshez köze van.

 

Egy új típusú irodai dolgozó képe rajzolódott ki.

Egy ember, aki otthon ül a számítógépe előtt, a formális találkozókon kívül csak minimális kapcsolata van a vezetőjével és a kollégáival, és sok esetben úgy próbálja elvégezni a munkáját, hogy körbeveszik kisebb-nagyobb gyerekek, vagy más felnőttek, akik szintén használni szeretnék az otthon fellelhető erőforrásokat.

Még így is az elszigetelt, a munka-magánélet határai közötti senki földjén mozgó irodai dolgozó sok szempontból szerencsésebb helyzetben van, mint a frontvonalba került emberek tömegei. Az egészségügyi dolgozók, a hivatásos gépjármú vezetők, az alsó- és középfokú oktatásban dolgozók, a gyárak fizikai dolgozói, azaz

az alapvető fontosságú feladatokat ellátók tömege egy sor fizikai-lelki terheléssel kellett, hogy szembenézzen.

A feltevések, sejtések, spekulációk mellett mostanra megjelentek az első tudományos kutatások eredményei is, amelyek arra vonatkoznak, hogy milyen hatással volt a járvány általában az emberekre, és azon belül a munkahelyi környezetre. Ebben a cikkben ezekből a kutatásokból szemlézünk. A cikk első részében azokat a kutatásokat foglaljuk össze, amelyek a járvány általános hatásaira vonatkoznak, majd a második részében azokat, amelyek a járvány munka világára gyakorolt hatásait vizsgálják.

Miként változik az emberek lelki-testi állapota a járványhelyzet miatt?

Az első, általánosabb kérdés az volt, hogy miként változik az emberek lelki-testi állapota a járványhelyzet miatt. A legtöbb országban a járvány kordában tartása érdekében komoly lezárások és korlátozások voltak. Az intézkedések között megtalálhatóak voltak a kijárási korlátozások és tilalmak, bizonyos szolgáltatások korlátozása vagy teljes felfüggesztése. A korlátozások sokszor egészen szélsőséges mértéket öltöttek.

A Guardian cikkében beszámol például arról, hogy egy 13 éves, a lakásuk erkélyén tartózkodó fiút lelőtt a rendőrség Kenyában, amikor a kijárási tilalmat akarták kierőszakolni. Indiában a karantén szabályokat megszegőknek guggolásokat kellett csinálniuk, miközben azt kellett kántálniuk, hogy „A társadalom ellenségei vagyunk. Nem tudunk otthon ülni.” A nyugati világban szerencsére ennél finomabb verziókkal lehetett találkozni csak, ugyanakkor az alapgondolat mégis hasonló: az elszigeteltség, az unalom, a társas kapcsolatok lehetőségének korlátozása, a sportolási lehetőségek beszűkülése testi-lelki problémákat okozhat a társadalom jelentős csoportjainak.

 

Reprezentatív kutatások

Alison Holman kutatása

Alison Holman és munkatársai az Egyesült Államokban vizsgálták három reprezentatív mintán (összesen 6514 fő), hogy mi történik az emberekkel, ahogy a járvány kibontakozik. A résztvevők esetében rendelkezésre álltak előzetes testi és lelki egészséggel kapcsolatos adatok, mert korábban, 2018-2019 során részt vettek egy erre vonatkozó kutatásban. 2019. március 11-én a WHO kihirdette a világjárványt, majd 2021. március 13-án az Egyesült Államok vészhelyzetet hirdetett. Ezt követően a vizsgálati személyeket három csoportba osztották véletlenszerűen.

Az első csoport tagjait (2122 fő) 2020. március 18-28. között kérdezték meg, a második csoport tagjait (2234 fő) 2020. március 29-április 7. között, a harmadik csoport tagjait (2158 fő) 2020. április 8-18. között. Ezzel egy időben a koronavírus járvány teljes sebességre kapcsolt az Egyesült Államokban: az első adatgyűjtés időpontjában 190 COVID-19-hez köthető halálesetet tartottak nyilván, a második adatgyűjtés időpontjában már 3500-at, a harmadik adatgyűjtés időpontjában már 18300-at.

A három adatgyűjtésben résztvevők körében jelentős eltérések voltak a stressz és depressziós tünetek számában: ezek a lelki tünetek folyamatosan emelkedtek a járvány kibontakozásával egy időben. Fontos eredménye volt a kutatásnak az is, hogy kiderült, hogy a leginkább érintett csoport tagjai azok voltak, akik már a járvány kitörése előtt is testi-lelki tünetekről számoltak be. Ez azt jelenti, hogy a

társadalom sérülékeny rétegét különösen nehezen érintette ez az új helyzet, rájuk fokozott figyelmet kell fordítanunk.

 

Lilly Shanahan kutatása

Lilly Shanahan és munkatársai hasonló eredményeket találtak, amikor Zürichben élő fiatal felnőtteket vizsgáltak. Az ő vizsgálatukban 786 olyan fiatal vett részt, akik tagjai voltak a „Zürich Projekt – Társas fejlődés a gyermekkortól a felnőttkorig” kutatási projektnek. Ez a projekt 2004-ben kezdődött, és a résztvevő gyerekekről 8 különböző hullámban gyűjtöttek adatokat, utoljára 2018-ban, amikor 20 évesek voltak.

Az adatok között szerepeltek a testi-lelki egészségre vonatkozó mutatók is. 2020 áprilisában, amikor Svájcban már jelentős lezárások voltak, megkeresték a kutatási projekt résztvevőit. Miközben ez a 22 éves fiatalokból álló csoport komoly fizikai veszélynek nincs kitéve (a statisztikai valószínűsége nagyon alacsony annak, hogy náluk súlyos tünetek alakuljanak ki), a járványhelyzet okozta pszichés feszültség érzékelhető volt a köreikben: jelentősen megnőtt náluk a stressz és a düh mértéke is a járvány előtt mért adatokhoz képest.

Holmanék kutatásához hasonlóan ebben a vizsgálatban is azt találták a kutatók, hogy azok szenvedtek a legjobban a kialakult helyzettől, akik már a járvány előtt is fokozott sérülékenységről számoltak be.

Emma McGinty kutatása

Emma McGinty és munkatársai a stressz és a magányosság mértékét vizsgálták amerikai felnőttek körében. Az összehasonlítási adatok ebben a vizsgálatban 2018-ból származtak. Eredményeik nagyon hasonlóak a fenti két kutatáshoz: miközben 2018-ban az amerikai felnőttek 3.9%-a számolt be jelentős pszichés stresszről, 2020-ban már a résztvevők 13.6%-a.

Kevésbé drasztikusan, de nőtt a magányosok aránya is: miközben 2018-ban az amerikai felnőttek 11%-a jelezte, hogy mindig vagy nagyon gyakran magányosnak érzi magát, 2020-ban már 13.8%. A pszichés stresszben bekövetkezett változás jelentős mértékűnek tekinthető, hiszen több mint háromszor annyi ember jelzett problémát ezen a téren.

Zacher és Rudolph kutatása

Zacher és Rudolph is hasonló eredményeket találtak egy német vizsgálatban: ők 979 német felnőttet kérdeztek meg 4 különböző időpontban 2019. december és 2020. május között. Miközben 2019. december és 2020. márciusa között nem változott az élettel való elégedettség mértéke, 2020. március és 2020. május között jelentős mértékű csökkenés volt tapasztalható. Ezt részben az okozta, hogy a pozitív érzelmek aránya csökkent, a negatív érzelmek aránya pedig nőtt a vizsgálati személyek körében.

 

Miért fontosak ezek a vizsgálatok, és mit mondanak nekünk?

Bizonyítják, hogy az a sejtés, hogy sokan komoly lelki problémákkal küszködnek a koronavírus járvány kitörése óta. Igaz, a leginkább éppen azok szenvednek, akik már a járvány kitörése előtt sem voltak igazán jól.

A lelki tünetekkel, a stresszel, a magányossággal foglalkozni kell, hiszen a különböző kutatások azt mutatják, hogy akár háromszorosára is nőtt a tüneteket mutató emberek száma.

 

A dohányzás, mint válasz a munkahelyi stresszre

Mit mutatnak a kutatások?

Mind a munkahelyi stressz, mind a dohányzás jelentős összefüggésben van a testi és lelki egészségünk hanyatlásával. Végtelen mennyiségű kutatás igazolja, hogy a jelentős mértékű munkahelyi stresszt átélő emberek nagyobb eséllyel betegszenek meg, mint a kevesebb stresszt átélő emberek. A magas munkahelyi stresszt mutató csoportokban nagyobb az esélye a depressziónak, az alvási problémáknak, a krónikus fáradtságnak, az autoimmun betegségeknek, a szív- és érrendszeri betegségeknek, a magas vérnyomásnak és a fekélyeknek, hogy csak néhányat nevezzünk meg a lehetséges következmények közül.

A dohányzás negatív következményeit szintén nem kell különösebben ecsetelni: bizonyított, hogy a dohányzás okozza a halállal végződő tüdőrákos esetek 90%-át, de a dohányosok nagyobb eséllyel betegednek meg szív- és érrendszeri betegségekben is, valamint magasabb náluk a stroke esélye is. Cikkünk témája a jelentős mértékű és tartós munkahelyi stressz és a dohányzás kapcsolata: ez a két külön-külön is súlyos következményekhez vezető jelenség ugyanis gyakran összefügg egymással.

Hogyan kapcsolódik össze a dohányzás és a stressz?

A munkahelyi stressz-dohányzás kapcsolat részben a stressz válasz jellegzetességeiből következik. A stressz egy olyan adaptív reakció, amely azért fejlődött ki, hogy képesek legyünk megküzdeni a környezetünkben lévő kihívásokkal. Ha például fizikai veszélyt érzékelünk, bekapcsol a stressz reakció. A szervezetünk mozgósítja az erőforrásainkat, vért pumpál az agyba és a harcoláshoz vagy meneküléshez szükséges végtagokba, és közben takaréklángra állítja az éppen nem fontosnak minősített működéseket.

Hogy miként kapcsolódik ez a dohányzáshoz?

A stressz reakció egyik fontos jellegzetessége, hogy felborul a szervezet egyensúlya, hiszen ami az egyik oldalon mozgósítás, az a másik oldalon visszavonás. A stresszt átélő emberek megpróbálják visszaállítani ezt a felborult egyensúlyt, megnyugtatni magukat, aminek egyik eszköze a dohányzás lesz, ami egyfajta visszaszabályozási kísérlet ebben az esetben.

A másik mechanizmus ahhoz kapcsolódik, hogy a munkahelyi stressz csökkentheti az önkontrollt. A pszichológiai kutatások szerint az önkontroll korlátozott erőforrásnak is tekinthető, így, ha sokat használjuk, egyszerűen kimerülhet. Sok esetben, amikor jelentős munkahelyi stresszel találjuk magunkat szembe, kontrollálnunk kell a reakcióinkat. Nem mutathatjuk ki például a negatív reakcióinkat, ügyelnünk kell arra, hogy nyugodtak és diplomatikusak maradjunk.

Ha sikerül magunkat kordában tartanunk, az az éppen rendelkezésünkre álló önkontroll csökkentéséhez vezethet. Az önkontroll hiányában azonban a dohányos emberek képtelenek nemet mondani a cigaretta csábításának. A dohányzó emberek nagy többsége (mintegy 70%-a) szeretne leszokni a dohányzásról, és 40% évről évre meg is próbálja ezt. A munkahelyi stressz ennek a sikerességét akadályozhatja meg azzal, hogy elhasználja a leszokáshoz szükséges akaraterőt.

Nem meglepő, hogy annak az esélye, hogy valaki magától, külső segítség nélkül leszokjon a dohányzásról 1%, azaz 100-ból mindössze 1 embernek jön össze.

A munkahelyi stressz-dohányzás kapcsolatát bonyolítja, hogy többféle dohányos típust különböztetünk meg. Van például olyan, aki azért dohányzik, mert az boldogsággal tölti el, és van olyan is, aki a negatív érzelmeit akarja csökkenteni a dohányzás segítségével. Van, akinél egyszerűen megszokás a dohányzás, és természetesen akad olyan is, akinél egy pszichológiai-fizikai függőségről beszélünk. A munkahelyi stressz nem mindegyik dohányos típusra hat. Feltételezhető például, hogy azok esetében, akik megszokásból dohányoznak vagy örömforrásként tekintenek a cigarettára, a munkahelyi stressz megléte vagy hiánya nem igazán számít.

A magas munkahelyi stressz viszont egyértelműen rontja azon dohányosok helyzetét, akik a negatív érzelmeiket akarják a cigarettával csökkenteni és/vagy pszichológiai függőségben szenvednek. Ők többet dohányoznak akkor, amikor munkahelyi konfliktusuk van, mennyiségileg és minőségileg túlterheltek, hiányzik a munkájukkal kapcsolatos kontroll, alacsony a támogatás a vezetőik, munkatársaik részéről, más szóval amikor sok pszichoszociális kockázat jelenik meg a munkahelyükön.

Kettős veszély!

Ahogy a bevezető gondolatokban írtuk ez kettős veszélyt hordoz magában: egyrészt a pszichoszociális kockázatok önmagukban ártalmasak a testi-lelki egészségre, másrészt a dohányzás további testi-lelki problémákhoz vezethet. A dohányzásról való leszokás esélye minimális abban az esetben, ha a dohányzást közvetlenül kiváltó okok nem szűnnek meg. Azok a dohányzó emberek, akiknél az aktuális dohányzást a munkahelyi stressz váltja ki -a fent leírt mechanizmusok révén- szinte lehetetlen kihívással találkoznak, amikor megpróbálnak leszokni, ha a munkahelyi körülményeik nem változnak meg.

Az egyénnél jelentkező testi és lelki következmények mellett a munkahelyek és a társadalom egésze is vesztese ennek a folyamatnak. A krónikus stresszt erős dohányzással megoldani próbáló munkatársak előbb-utóbb alacsonyabb teljesítményt fognak nyújtani, részben vagy teljesen kiesnek a munkából. A társadalom szintén jelentős költségekkel néz szembe, amikor a következményként megjelenő betegségek kezeléséről van szó. Hazánkban ez fokozottan igaz, hiszen a statisztikák szerint mi magyarok az európai élmezőnybe tartozunk a dohányzás mennyiségében, messze meghaladva az Európai Uniós átlagot.

Közös érdek a leszokás?!

A munkahelyi pszichoszociális kockázatok, és ezáltal a dohányzás csökkentése így közös érdek: a dohányzásról való leszokás már rövid távon komoly változáshoz vezet. A leszokást követő egy évben belül a szívinfarktus esélye jelentősen csökken, pár évvel a leszokást követően egy stroke esélye gyakorlatilag akkora lesz, mint egy nem-dohányzó ember esetében, a különböző dohányzáshoz kapcsolódó rákos megbetegedések mennyisége is a leszokást követő 5-10 éven belül a felére csökken. És talán a legfontosabb adat:

a 35 éves korukig leszokó embereknek 6-8 évvel hosszabbodott meg az életük, de még a 65 éves korukban leszokó embereknél is 1.5-4 extra évről beszélhetünk.

A munkahelyek több szempontból is ideális terepei a dohányzásról való leszokást támogató programoknak: egyrészt a munkahelyen van lehetőség a munkahelyi stresszt kiváltó tényezők kezelésére, másrészt a csoport ereje, a társas támogatás is segítheti a leszokni vágyókat.

A munkaalkoholista hazugságai

A sorozat előző részében arról volt szó, hogy kit is tekintünk munkaalkoholistának. Mint kiderült, a kifejezés maga erősen vitatott. Az egyik szélsőséges álláspont szerint a munkaalkoholisták valójában olyan szorgalmas emberek, akiket a többiek irigyelnek, a másik szélsőséges álláspont szerint a munkaalkoholisták függőségben szenvedő, segítségre szoruló emberek. Bár kétségtelen, hogy a munkamánia és az elkötelezett, szorgalmas munkavégzés könnyen összecsúszó kategóriák, mégis vannak a kettő között komoly különbségek. Az elkötelezett, szorgalmas emberek egy cél irányába haladnak, és legalább két dolog igaz rájuk: a munka örömöt okoz nekik -vagy legalább is látják, hogy egy-egy lépés miként vezet el a kívánatos cél eléréséhez-, valamint a cél elérését követően képesek kikapcsolódni a munkából. A munkaalkoholista nem ilyen:

a munka által okozott öröm helyett az ő meghatározó érzelmi élménye a bűntudat és a szorongás, amikor nem dolgozik, valamint egy-egy cél elérését követően egyszerűen új célok felé fordul a figyelme.

A munkaalkoholisták esetében számos mítosz van, amelyeket le kell bontani annak érdekében, hogy a helyzetük javulhasson. Az egyik ilyen mítosz „az értetek teszem” mítosza, amikor a munkaalkoholista azt állítja, hogy a családjáért dolgozik sokat, sőt szélsőséges esetben egyenesen átteszi a felelősséget a család tagjaira („te akartál ezen a környéken lakni”, „te akartál ekkora házát”, „a gyerekek magániskolája is a te ötleted volt” és így tovább). Egy dolog bizonyos: ezek a jól hangzó érvek maximum féligazságok.

Ezt a legjobban éppen az bizonyítja, ha valamilyen módon rá lehet venni egy munkaalkoholistát arra, hogy hagyja abba a munkát egy rövid időre. A domináns élmény ekkor a frusztráló tétlenség, az értéktelenség érzése lesz. Van olyan értelmezése a munkaalkoholizmusnak, amely szerint ez a fajta hajszolt munkavégzés tulajdonképpen nem más, mint egyfajta megküzdési kísérlet az élet értelmetlenségével szemben. A munkaalkoholista az önértékét és önbecsülését gyakorlatilag egyetlen forrásból, a munkából tudja származtatni. Ha ezt elviszíti, azonnal meg is inog a saját értékét illetően.

Hogyan hat a családra a munkaalkoholizmus?

A munkaalkoholista családok dinamikája éppen ezt tükrözi: a kapcsolatait értékelni nem tudó munkaalkoholistának mind a származási családja, mind a jelenlegi családja diszfunkcionálisan működik. A jelenlegi család gyakran szét is esik: több olyan kutatás van, ami bizonyítja, hogy az olyan házasságok, amelyekben legalább az egyik fél munkaalkoholista jóval nagyobb eséllyel végződnek válással, mint a nem munkaalkoholista párok házasságai.

Kik sérülnék a leginkább?

A leginkább sérülékeny helyzetben mégsem a házastárs, hanem a gyerekek vannak. Ők sok esetben naiv elméleteket gyártanak, amelyek visszatérő gondolata, hogy a szülőjük azért menekül a munkába, mert ők értéktelenek, nem elég jók. Nem is csoda, hogy a munkaalkoholista az értéktelenség érzésével együtt gyakran a függőséget is átadja: Robinson és munkatársai több tanulmányban írtak arról, hogy a munkaalkoholisták gyermekei sokszor maguk is munkaalkoholisták vagy szimplán alkoholisták lesznek. Ez már rávilágít a származási család tragédiájára is: sokszor a munkaalkoholista maga is egy függőségi környezetből származik, ahol túl hamar kell felnőtté válnia, így viszont nem lesz belőle valódi felnőtt sohasem (Freud szavaival az egészséges felnőtt az, aki tud dolgozni és szeretni).

A jelenlegi család diszfunkciója nem csak az esetleges szétbomlásban lelhető fel, hanem abban is -hasonlóan az alkoholizmushoz-, ahogyan az alkoholista családtag esetében- rejtegetni próbálják a függőséget. A család alkalmazkodik a munkaalkoholista lehetetlen napirendjéhez: későn esznek, a gyerekek későn kerülnek ágyba, elfogadják a képtelenségét a 70, 80 vagy több órás munkaheteknek. A gyerekeket az egyedül maradt szülő gyakran felnöveszti, velük osztja meg a felnőtt kérdéseket a mindig hiányzó partner helyett. Nem meglepő ennek függvényében, hogy a kutatások eredményei alapján a munkaalkoholista szülők gyerekeinek a körében jóval gyakoribb a depresszió és a szorongás, mint a kortársaiknál.

Mi a munkaalkoholista legnagyobb hazugsága?

A munkaalkoholista egyik legnagyobb ön- és másokra irányuló hazugsága az, hogy a családjáért teszi, amit tesz. Azok a kutatások, amelyek a munkaalkoholista családok dinamikájával foglalkoztak világosan igazolják, hogy a munkaalkoholizmus megbetegíti mind a munkaalkoholistát, mind a partnerét, és ha vannak, akkor a gyermekeiket is.

A monitor rabjai: A túlzásba vitt munka is függőség?!

Bryan Robinson klasszikus könyvének a munkamánia témában, az Íróasztalhoz láncolva címet adta. Már 1998-ban a könyv első megjelenésekor sokat írt Robinson a munka világának a megváltozásáról. Akkoriban jelentek meg az első okostelefonok, és már jól láthatóvá vált egy trend, ami napjainkban csak még inkább felerősödött. A munka és a magánélet közötti sáv egyre vékonyodott, mára pedig sok irodai munkát gyakorlatilag az ágyunkból is el tudunk végezni egy laptop vagy egy okostelefon segítségével. Robinson az emberek egy specifikus csoportjával foglalkozott a könyvében, azokkal, akiket különösen sérülékeny helyzetbe hozott a technológiai forradalom. Őket munkaalkoholistának nevezte el.

Ki a munkaalkoholista?

A munkaalkoholista kifejezés egy nehéz fogalom a pszichológiában. Vannak, akik pusztán konyhapszichológiai kifejezésnek tekintik, és úgy vélik, hogy csak a kevésbé szorgalmasok gúnyolódnak azokon, akik képesek náluk többet dolgozni, míg mások szerint egy valódi függőségi állapotról van szó. Ebben a cikkben a függőséggel kapcsolatos álláspontot mutatom be, és kitérek arra is, hogy mit jelent ez a mostani helyzetben.

A függőségi álláspont hívei szerint a munkaalkoholizmus valójában ugyanolyan betegség, mint a függőségek más formái. A munkaalkoholisták drogja az adrenalin, amit a szervezetük termel ki az állandó pörgés során. Végül is ki ne élte volna már azt az állapotot, amikor egy projekt teljesen behúzta, éjjel-nappal azon dolgozott, és közben folyamatosan pörgött, pozitív energiákkal töltődött fel? A gondot a munkaalkoholisták esetében nem maga a pörgés okozza, hanem a működésük teljes dinamikája, ami néhány év után romokat hagy maga után.

A túlzásba vitt munka során adrenalin termelődik, a túldolgozás pedig „ennek a századnak a kokainja”, mondta Robinson. Habár ő még a 20. századra gondolt és az Egyesült Államokra, de ebben egyrészt nem történt pozitív változás időben, másrészt hazánk is jócskán érintett: egy 2019-es felmérés szerint egy átlagos magyar munkavállaló heti kb. 40 órát dolgozik, ami meghaladja az OECD országok átlagát.

Miért lesz valaki munkaalkoholista?

Hogy alakul ki a munkamánia? A függőségi álláspontot képviselők szerint a munkaalkoholista belső okokból, és nem a külső kényszerek miatt dolgozik sokat. De mi lehet ez a belső ok? Robinson és az őt követő kutatók közül többen azt állítják, hogy a munkaalkoholistánál valójában az okok és a következmények máshogyan vannak, mint ahogyan azt eredetileg feltételezték. Sokszor lehet hallani olyat, hogy valakinek tönkre mennek a kapcsolatai a túlzásba vitt munkától, elhanyagolja a szeretteit, és emiatt el is veszti őket.

Ez egy kézenfekvőnek tűnő érvelés, de valójában lehet, hogy éppen ellenkezőleg van a dolog. A munkaalkoholista lehet, hogy éppen azért viszi túlzásba a munkát, mert ez egyfajta védekezés az emberi kapcsolatokkal, az intimitással szemben. Ha nem is tudatosan, de érzi, hogy ezek a kapcsolatok nem működnek neki, így aztán a munka világába menekül, ezzel ráadásul két legyet ütve egy csapásra: nem kell részt vennie a megterhelő intim kapcsolatokban, a negatív következmények pedig gyakran az „áldozatok” oldalán jelentkeznek. A munkaalkoholizmust szokás ugyanis „szép addikciónak” is hívni, hiszen ehhez az állapothoz -a többi függőséghez képest- nemhogy negatív, hanem egyenesen pozitív minősítések kapcsolódnak.

A munkaalkoholista a vele nem intim kapcsolatban lévők számára pozitív példa: a szorgalmas, heroikus erőfeszítéseket tevő munkatárs, aki mindent megtesz a vállalat sikerességéért, az eredmények elérésért. A „szép addikciót” többnyire jutalmazzák is a vállalatok, így aztán végképp érthetetlenek az érzelmileg elhanyagolt családtagok: mi a problémájuk, amikor a munkaalkoholista értük hozza meg ezeket az áldozatokat?

A munkaalkoholizmust tehát lehet függőségként értelmezni, amelynek központi motívuma az intim kapcsolatoktól való félelem (nem a munka teszi tönkre a kapcsolatokat, hanem a nem működő kapcsolatok elől menekül a munkába valaki és alakul ki a munkamánia), és a függést okozó „szer” az adrenalin.

Mit tesz a Covid egy munkamániással?

A járványhelyzet ezen a dinamikán nem segít: most sok munkaalkoholista is nehezen kerüli el, hogy otthonról dolgozzon. A kényszer viszont nem oldja meg az eredeti problémát. A munkaalkoholista továbbra sem képes elfogadni és kezelni a közelséget, viszont most korlátozottabbak a lehetőségei arra, hogy elmeneküljön, hiszen mégiscsak otthon van a családtagjaival. Ha hinni lehet a függőségi álláspont képviselőinek, akkor ennek lehetnek komoly következményei akár a családon belüli erőszak szempontjából is: hiszen a „szer” megvonása agresszív viselkedéshez vezethet.

Kapcsolódó cikk: Vissza az irodába?

A munkamánia közvetlen kiváltó oka most már érthető:
A munkaalkoholista azért menekül a munkába, mert nem tudja elviselni az intim kapcsolatok közelségét. A távolabbi kiváltó okokat a származási és a jelenlegi családi dinamikában lehet megtalálni.

Lehet szűrni a munkahelyi baleset okozásra hajlamos jelölteket, munkatársakat?

A pszichoszociális kockázatok esetében a leggyakrabban a szervezeti-vezetői működésen van a hangsúly.

Az egy könnyen megragadható szint, hogy a szervezeteknek törvényi kötelezettsége a pszichoszociális kockázatok felmérése és kezelése, és valóban vannak olyan kockázatok, amelyekkel csak szervezeti szinten lehet bármit is kezdeni. Ugyanakkor a vicces munkahelyi balesetekről olvasva könnyen belátható, hogy a munkavállalók döntéseinek is nagy szerepe van a munkahelyi biztonság megteremtésében. Biztos sokan néztek már olyan videókat, ahol egy targoncás elméri a távolságot, vagy felelőtlen manőverbe kezd, ezzel ledöntve a teljes raktárt. Ezen az oldalon néhány ehhez hasonló munkahelyi baleset látható, amelyek jól mutatják be azt, amikor valaki figyelmetlen, felelőtlen vagy éppen egyszerűen csak nem elég okos. A munkahelyi balesetek megelőzése és a pszichoszociális kockázatok mérséklése szempontjából nagy jelentősége van a munkatársak kiválasztásnak:

azonosíthatók és mérhetők azok a tényezők, amelyek az egyén szintjén valószínűsítik a balesetek bekövetkezését.

Léteznek olyan, kiválasztást segítő pszichológiai tesztek, amelyek kifejezetten úgy vannak összeállítva, hogy a termelő-gyártó cégeket támogassa abban, hogy a munkahelyi biztonság szempontjából kockázatot jelentő jelölteket lehessen szűrni. Annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban és legkényelmesebben tudjuk felmérni ezt a kockázatot, elérhetővé vált a teszt kitöltése már mobilon is.

Miről is van szó?

A kutatások azt bizonyítják, hogy a balesetek terén érvényesül az ún. Pareto-elv: a munkahelyi balesetek túlnyomó többségét a munkatársak egy kis csoportja okozza. Az ilyen munkatársakra jellemző, hogy az átlagostól elmaradó gondolkodási képességgel rendelkeznek, alacsony a koncentrációjuk, figyelmük, érzelmileg instabilok, kockázatvállalók, nehezen bírják a stresszel vagy éppen monotóniával járó helyzeteket. Különösen fontos, hogy felismerjük ennek veszélyét és lépéseket tudjunk tenni a munkahelyi balesetek elkerülésére. Nem csak a cég eredményessége függhet ettől, hanem ami fontosabb, akár emberéletek is.

Kérje „Munkahelyi biztonság” tesztcsomagunk! A kockázat felmérésével nem csak saját magát nyugtatja meg, hanem munkatársai is érzékelni fogják, hogy fontosak a cég számára a biztonságuk.

Home Office, kiégés, munkamánia, lazaság:
Fordítson fokozott figyelmet távolról dolgozó munkatársaira!

Sok jó szándékú cég küzd azzal, hogy nincs rálátása a távolról, Home Office -ban dolgozó munkatársainak a lelki állapotára. Amióta a távmunka bevett megoldássá vált, folyamatosan kérdés az, hogy mi történik a munkatársakkal, honnan lehet tudni, ha baj van velük, és hogy lehet nekik segíteni? Ez azért is jó kérdés, mert a munkatársak közül sokan nehéz helyzetbe kerültek:

vannak, akik úgy próbálnak a munkafeladataikkal megbirkózni, hogy közben kisgyerekeket nevelnek és tanítanak otthon, mások egyedül maradtak, megint másoknak most olyan háztartási feladatokkal kell megküzdeniük, amelyek egy részét eddig máshogy oldották meg (tipikusan ilyen például a napközbeni étkezés).

Ez a felállás ideális terep arra, hogy megerősödjenek a munkahelyi pszichoszociális kockázatok (pl. nem világos elvárások, visszajelzés hiánya, nem biztosított fizikai feltételek a munkavégzéshez és így tovább), és ezzel párhuzamosan megjelenjenek a következmények is: a munka-magánélet egyensúly felborulása, krónikus stressz, kiégés, munkamánia.

Új tanulmány

Most jelenik meg egy tanulmány Jolien A. van Breen vezetésével, amiben az ELTE PPK kutatói (Csaba Sára, Kende Anna, Lantos Nóra, Nyúl Boglárka) is közreműködtek: a tanulmányban azt vizsgálták, hogy miként alakul a résztvevők magányosságérzése 4 különböző időpontban 2020. márciusa és májusa között.

A kutatás egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy a magányosság valóban komoly probléma, és bár az online kapcsolatok segítenek, mégsem váltják ki a valódi találkozásokat.

Nagy probléma az, hogy éppen a leginkább magányosak nem tudnak élni az online kapcsolatokban lévő lehetőségekkel.  Rengeteg olyan irodai dolgozó van, aki most távolról dolgozva a magány és az izoláció érzését éli át, miközben megnövekedett terheléssel kell megbirkóznia.

Mit tegyenek a cégek?

Ezekben a helyzetekben nagyon fontos, hogy a cégek monitorozzák a munkatársaik állapotát, ehhez viszont megfelelő mérőeszközre van szükség. Azért is igaz ez, mert a megnövekedett teher miatt kialakult negatív érzelmi-mentális állapotokat (pl. kiégés, munkamánia) többnyire nem veszi észre önmagán az ember, és ráadásul most korlátozottabb az esélye az olyan külső jelzéseknek is, amelyek segíthetnek a felismerésen. Pl.:„Mostanában olyan negatív vagy!”, „Mostanában túl sok időt töltesz bent az irodában!”. Nagyon könnyű belecsúszni ilyenkor például egy munkamániás epizódba, ami látszólag eltereli a figyelmet a magányosságról, izolációról. A gond az, hogy ettől még a kiégés, a krónikus stressz, a munkamánia pontosan ugyanazokkal a következményekkel jár, mint amikor „normál” közegben történik: ugyanúgy testi-lelki egészségkárosodás lesz a vége.

A monitorozás szempontjából a legfontosabb követelmények, hogy olyan teszt álljon a rendelkezésre, amelyet
– online ki lehet tölteni,
– rövid a kitöltési idő,
– többször kitölthető,
– megalapozott, érvényes, megbízható.

Milyen eszköz alkalmas a monitorozásra?

Egy ilyen teszt az általunk használt Munkahelyi Viselkedési Minták teszt. Ez egy 10-13 perc alatt kitölthető kérdőív, ami 11 változóban vizsgálja a munkatársak munkához való viszonyulását akár a munkahelyről dolgozik, akár Home Office -ban. A teszt legfontosabb jellemzője, hogy a mintegy 30 ezer főből álló minta alapján csoportokba sorolja a kitöltőt: lehet a munkatárs munkához való viszonyulása Egészséges (motivált, de képes a kikapcsolódásra), Laza (nem motivált, nem elkötelezett), Túlhajszolt (túlságosan motivált, nem képes a kikapcsolódásra), és Kiégett (már nem elkötelezett, nem hatékony a stressze való megküzdése). Témánk szempontjából az is fontos, hogy ezt a tesztet éppen azzal a céllal hozták létre, hogy különböző munkaköri csoportokban (pl. tanárok, tűzoltók, ápolók, startup dolgozók) időben vizsgálja, hogy miként változik a munkatársak munkához való viszonyulása. Amennyiben pedig a teszteredmények alapján szükséges, preventív intézkedések keretében akadályozzuk meg a negatív viszonyulások előállását, vagy csökkentsük a negatív következmények súlyosságát.

 

Legyen Ön is felelősségteljes munkáltató, kérje ajánlatunkat a tesztelésre vonatkozóan!

 

Honnan dolgozzunk ebben a helyzetben?

Viszonylag friss hír, hogy a Google úgy döntött, hogy a Munka ünnepe (amit az Egyesült Államokban hagyományosan az első szeptemberi hétfőn ünnepelnek) előtti pénteket szabadnapnak adja ki a munkatársai számára, annak érdekében, hogy ezzel a hosszú hétvégével is támogassa a távolról dolgozó munkatársakat.

A Google több olyan intézkedést vezetett be, ami kifejezetten a pandémiához valamint a honnan dolgozzunk kérdéshez kapcsolódik, és kimondott célja, hogy a munkatársakra nehezedő pszichoszociális kockázatokat, illetve ezek következményeit enyhítse. A hosszú hétvége kiadásának egyik kulcsszava például a kiégés elkerülése volt, a kiégésről pedig tudjuk, hogy közvetlen kapcsolatban van a pszichoszociális kockázatok közül többel is (erről részletesen lehet olvasni Christina Maslach és Michael Leiter könyvében, amelyben a kiégés mögötti szervezeti tényezőket azonosítják).

Mit tehet egy magyar vállalkozás?

A Magyarországon működő vállalatoknak is hasonló kérdésekkel kell szembenézniük a járványhelyzettel kapcsolatban. Az egyik kérdés rögtön az, hogy visszatérjenek-e az irodába a munkatársak. A Google például elég hamar arra az elhatározásra jutott, hogy 2021 közepéig biztosan távmunkában fognak dolgozni a munkatársak, de ezzel kapcsolatban rengeteg modellt ismerünk. Mind a távmunka, mind a jelenléti munka mellett szólnak érvek és ellenérvek, ami viszont biztos az az, hogy a pszichoszociális kockázatok szempontjából nem lehet úgy csinálni, mintha mi sem történt volna, és az élet visszatérhetne a „rendes kerékvágásba”.

A cégeknek fel kell készülniük arra, hogy a munkatársaikat pszichés jóllétét fokozottan kell támogatni a mostani időszakban bármilyen formában is működik a vállalkozás. Ezért is elkerülhetetlen a téma, hogy honnan dolgozzunk?!

A távol dolgozó munkatársaknak körében megnőhet az izoláció, elszigeteltség érzése, illetve élethelyzettől függően a munka- magánélet is teljesen egymásba folyhat (pl. olyan kisgyerekes családoknál, ahol az iskola távolléti oktatásra áll át hosszabb, rövidebb időszakokra). Új felmérésben kiderül, hogy kik a Home Office legnagyobb elszenvedői!

A jelenléti munkavégzésbe visszatérő dolgozóknál nőhet a találkozásokból eredő szorongás, főleg ott, ahol a közvetlen környezetben vannak kockázati csoportba tartozó emberek.

Mi jelenti legnagyobb kockázatot?

A hónapok óta tartó átmeneti időszak felélheti az emberek pszichés ellenállását, hiszen az már világosan látszik, hogy a mostani helyzet stabilizálódik abban az értelemben, hogy az esetek száma hol csökken, hol nő, ami a munka ritmusában is szakadásokhoz vezet. A stresszel kapcsolatos modellekből jól tudjuk, hogy a bizonytalanság és a kontrollvesztés éppen az a két tényező, ami a legnagyobb stresszt tudja kiváltani az emberekből.

A vállalatoknak ebben a helyzetben fokozott figyelmet kell fordítaniuk mind a pszichoszociális kockázatok mérésére, mind a feltárt kockázatok kezelésére. A pszichoszociális kockázatokkal kapcsolatos törvény úgy fogalmaz, hogy a kockázatok mérését kötelező három évente elvégezni, és akkor is, ha jelentős változás történt a vállalat életében. A pandémia nyilvánvalóan egy ilyen jelentős változás, ami az egészségtől kezdve a munkaerőpiacon keresztül a fizetésen át mindenre kihat.

Fontos ebben a helyzetben elvégezni a pszichoszociális kockázatértékelést, az értékelésbe beemelve az újonnan jelentkező potenciális kockázatokat is.

Hogy lehet támogatni a munkatársakat?

A feltárt kockázatokkal a vállalat lehetséges eszközeivel kell küzdeni: lehet ez szabadnap, mint a Google esetében, a támogatást biztosító vállalati pszichológus alkalmazása, a munka-magánélet egyensúlyával, szétválasztásával kapcsolatos tréning, a legfontosabb talán az, hogy a munkatársak érezzék, hogy nincsenek magukra hagyva ebben a helyzetben. Az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (OSHA) egy online interaktív értékelési platformon összeszedte azokat a szempontokat, amelyekre egy vállalatnak figyelnie kell annak érdekében, hogy a munkatársai egy biztonságos és egészséges munkahelyi környezetbe tudjanak visszaérkezni, mi pedig kiegészítettük ezt a listát azokkal a szempontokkal, hogy mire kell odafigyelni akkor, ha a munkatársak távmunkában dolgoznak, vagy ha kevert verzióban (részben távmunkában, részben visszatérve az irodába).

Hogy tud segíteni a Worri?

Tanácsadóink segítenek Önnek abban, hogy ezeken a szempontokon végig haladjanak, elemezzék a potenciális kockázatokat, és intézkedési tervet hozzanak létre ezek kezelésére. A pszichoszociális kockázatok mérése és kezelése elengedhetetlen. Egy ilyen hosszú ütközetben, mint ez a mostani nem lehet csak arra fókuszálni, hogy átmenetileg helyreálljon a produktivitás, mindent meg kell tenni közben annak érdekében is, hogy a munkatársak a lehető legkevesebb pszichés károsodással kerüljenek ki a helyzetből.