Depresszióval és más mentális betegségekkel kapcsolatos előítéleteket és stigmákat egyre több kutatás vizsgálja. Az 5% globális depressziós betegséggel küzdő felnőtt lakosság mellett számos ember szenved enyhébb, diagnosztizálatlan tünetektől is. A mentális egészség promóciója és a betegségek kontinuumon történő bemutatása segíthet a mentális betegségekkel kapcsolatos előítéletek lebontásában és a stigmák csökkentésében.

„A depressziósok mások, mint a többiek” „Mindig is melankóliára hajlamos alkat volt” „Sok rossz döntése vezetett ahhoz, hogy végül depresszióba essen.”

Ilyen és ehhez hasonló mondatokat gyakran lehet hallani a depresszív tüneteket mutató emberekről. Mi egy kutatássorozatban már évek óta vizsgáljuk ún. vignetták segítségével a depresszióval és más mentális betegségekkel kapcsolatos előítéleteket és stigmákat.

Milyen is egy vignetta?

Így néz ki például egy vignetta, amit használunk: „Az elmúlt két hétben János nagyon rossz hangulatban érzi magát. Minden reggel egy nyomasztó érzéssel kel fel, ami egész nap vele is marad. Nem élvezi azokat a dolgokat, amiket általában szokott. Tulajdonképpen semmi nem okoz neki örömöt. Még akkor is, amikor jó dolgok történnek, úgy tűnik, hogy Jánost ezek nem teszik boldoggá. Keresztül vergődi magát a napokon, de ez nem könnyű a számára. Még a legkisebb feladatokat is nehezen hajtja végre. Nehezére esik koncentrálni a dolgokra. Úgy érzi, hogy nincs energiája, és hogy kifogyott a lendületből. És bár János fáradtnak érzi magát, amikor az éjszaka jön, képtelen elaludni. Haszontalannak érzi magát és elbátortalanodottnak. János családja észrevette, hogy az elmúlt időszakban, mintha János nem önmaga lenne, és hogy eltávolodott tőlük. János úgy érzi, hogy nincs kedve beszélgetni. Amikor elment a doktorhoz, akkor súlyos depressziót állapítottak meg nála.”

A legveszélyesebb eredmény

Az egyik leginkább következetes eredmény, amit kapni szoktunk, az egyúttal az egyik legveszélyesebb is. Azok a vizsgálati személyek, akik hisznek abban, hogy a világ és benne szűkebben a társadalmunk jól működik, igazságos, sokkal több előítéletet táplálnak az olyan emberekkel kapcsolatban, mint a történetünkben szereplő János. Sokkal inkább hisznek abban, hogy János másmilyen, mint az átlagos emberek, ő tehet az állapotról, amibe jutott (valamint ebből elsősorban saját magának is kell kikeverednie), és hogy a hátrány, ami az állapota miatt éri (pl., a munkahelyének az elvesztése) bár szomorú, mégis logikus következménye annak, ami vele történik. Ez az eredmény azzal magyarázható, hogy egészen addig, amíg Jánost tudják hibáztatni a tünetek megjelenéséért, úgy érezhetik, hogy a saját sorsukat kontrollálni tudják, és ha jó döntéseket hoznak, akkor őket nem fenyegeti a depresszió veszélye. Ez két szempontból is káros vélekedés. Először is azért, mert a depresszív tüneteket mutató embereket elriaszthatja a segítségkéréstől, ha azt látják, hogy a körülöttük lévő emberek ilyen vélekedésekkel rendelkeznek. A második az egy paradoxon hatás: a saját kontrollba vetett erős hit miatt különösen romboló tud lenni, ha valaki mégis depresszív tüneteket kezd el mutatni, holott a felismerés és szembenézés hiánya még súlyosabb következményekhez tud vezetni (a legsúlyosabb maga az öngyilkosság).

Normális vs. beteg?

A depressziót övező stigmák lebontásához hosszú út vezet, amin azonban megéri végig menni figyelembe véve a depresszió gyakoriságát: a WHO becslése szerint globálisan a felnőtt lakosság 5%-a szenved súlyos depressziós tünetektől. A mentális egészség promóciója nem csak az elsődleges hatásai miatt fontos, hanem azért is, mert demisztifikálja a mentális betegségeket. A promóció például rámutathat arra, hogy a mentális betegségek többsége, a depressziót is beleértve, nem „igen-nem” kategóriák mentén szerveződik, hanem egy kontinuumon. Ez egyrészt megnyugtató, mert így nem egy mi (normálisok) vs. ők (betegek) különbségtételről van szó, másrészt viszont azt is megmutatja, hogy a vékony vonalon, ami a rossz érzésektől a diagnosztizálható depresszióhoz vezet bármelyikünk áteshet. Bővebben erről: Makowski, A. C., Schomerus, G., és von dem Knesebeck, O. (2021). Public continuum beliefs for different levels of depression severity. Frontiers in Psychiatry, 12.