Nemrég egy beszélgetésben egy vezető arról panaszkodott, hogy egy munkatársa a mentális egészsége megőrzésére hivatkozva próbált kedvezményeket kérni a munkájában. A vezető megjegyezte, hogy „mostanában észrevettem, hogy a fiatalabb kollégák körében egyre gyakrabban jön elő ez, mint érv, miközben mi annak idején soha nem panaszkodtunk ilyesmire, csak csináltuk a dolgunk.”
Igaza van a vezetőnek? Kétségtelen, hogy vannak olyanok, akik szabadulókártyaként használják a „mentális egészség” divatos kifejezését, elhárítva jogosan elvárható felelősségek elvállalását is.
A másik oldalról nézve viszont van valami biztató abban, amire ez a vezető panaszkodott: egyre többen ismerik fel, hogy a túlzásba vitt munka, az erőforrásokat meghaladó elvárások mentálisan betegítenek, és a mentális betegségek súlyossága vetekszik a fizikai betegségekével.
A fejlett országok többségében például a hivatalos statisztikák szintjén is kimutatható, hogy a munkából való távolmaradásnak, tartós kiesésnek, korai nyugdíjba menetelnek az egyik vezető oka a mentális egészség hanyatlása, és az olyan mentális betegségek megjelenése, mint a depresszió.
Promóció a kulcs
A mentális egészség promóciója egyaránt érdeke a munkavállalóknak, munkáltatóknak és a teljes társadalomnak is. Ez akkor is igaz, ha vannak olyanok, akik manipulatív céllal használják a „mentális egészségüket”, ki-be kapcsolgatva azokat a helyzeteket, ahol a mentális betegségük hátráltatja vs. nem hátráltatja őket. Ha elfogadjuk ezt a viszonylag egyszerű alapfeltételezést, akkor ott maradunk a kérdéssel: de hogyan kellene nekiállnia egy szervezetnek a mentális egészség promóciójához?
Milyen a jó stratégia?
Dobson és munkatársai 2019-ben a The Canadian Journal of Psychiatry -ban megjelent tanulmányukban úgy érvelnek, hogy egy hatékony munkahelyi mentális egészség megőrzésére vonatkozó stratégiának komplexnek kell lennie, és tartalmaznia kell a következő elemeket:
- a mentális egészséghez kapcsolódó szabályozások és gyakorlatok a szervezetben
- a mentális betegségekkel kapcsolatos stigmák csökkentése annak érdekében, hogy az érintett munkatársak ne féljenek segítséget kérni, és kialakulhasson egy támogató munkahelyi kultúra
- korai intervenció a megfelelő és hatékony kezelés érdekében
- olyan politikák a szervezetben, amelyek segítik a mentális betegségekkel küszködő kollégákat
- olyan jólléti szolgáltatások, amelyek segítik megelőzni a mentális betegségek kialakulását.
Amellett, hogy komplex stratégiákat kell kialakítani a mentális egészség promóciója érdekében, ezeknek a stratégiáknak bizonyítékokon kell alapulnia, divatos kifejezéssel evidence-based-nek kell lennie. Dobson és munkatársai tanulmányukban egy ilyen programot mutatnak be, amelyet nyolc különböző kanadai szervezetben vizsgáltak longitudinálisan.
A program („The Working Mind”) egyaránt célozta a munkavállalókat és a vezetőket is. Mindkét csoportban workshopokat tartottak, amelyekben valós esetekkel, interaktív szerepjátékokkal és tudásmegosztással beszélték át a mentális egészség vs. mentális betegség témakörét.
A vezetőknek tartott workshopon külön hangsúly volt azon, hogy miként beszéljenek a beosztottjaikkal a mentális egészségüket érint kihívásokról, és hogyan helyezzenek vissza a csapatba olyan munkatársakat, akik mentális problémáik megoldódását követően kezdenek el ismét dolgozni. A „Working Mind” programban a programot követően, majd később is azt mérték, hogy miként változnak meg a résztvevők elképzelései, stigmái a mentális betegségekről és a saját lelki erőforrásaikba vetett hitről.
Mindkét téren pozitív változásokat hozott a program: egyrészt sikerült lebontani egy sor, mentális betegségekhez kapcsolódó stigmát (pl., a mentális betegségek ön-, és közveszélyes jellegéről; a mentális betegek bejósolhatatlan viselkedéséről), másrészt a programban való részvétel, és az itt szerzett elméleti és gyakorlati tudás egyúttal azzal is járt, hogy a résztvevők jóval inkább úgy gondolták, hogy képesek lesznek megküzdeni a mentális egészségüket fenyegető kihívásokkal.
Mik a magyarországi nehézségek?
Ennek a Kanadában végzett kutatásnak van üzenete magyar munkáltatóknak is. Egyrészt, hogy lehetséges sikeres mentális egészség promóció programot felépíteni, olyat, ami komplex és bizonyítékokon alapul. Másrészt, hogy egy ilyen programban nagyon nagy jelentősége van a mentális betegségekhez kapcsolódó stigmáknak a szervezetben való leépítésének.
Ez Magyarországon különösen nagy probléma, ahol mindmáig makacsul tartja magát a „nem megyek pszichológushoz, nem vagyok elmebeteg” típusú gondolkodás.
Mit tapasztalunk mi a Worrivel?
A Worri vállalati pszichológusi munkáiban is gyakran tapasztaljuk azt az ellentmondást, hogy a hozzánk forduló munkatársak gazdagodnak a pszichológusokkal / trénerekkel való munkától, de a bejelentkezésre mégis nagyon nehéz rávenni a munkatársakat. Egyrészt a saját gátjaik miatt, másrészt a stigmatizálástól való félelem miatt.
Tehát egészség promóció részét kell, hogy képezze a mentális egészség, jóllét. Vállalti pszichológusi munkánk során azt szeretnénk elérni, hogy az egyén testi és lelki jólléte a lehető legoptimálisabb legyen az adott körülményekhez alkalmazkodva. Ezért nagyon változó, és teljesen egyedi az, amiben segíteni tudunk. Mindig az adott munkavállalóra/ kliensre fókuszálva dolgozunk.
