Sokak által ismert az Egészségügyi Világszervezet (WHO) mentális egészséget leíró fogalma. E szerint a mentális egészség

„egy olyan jólléti állapot, amelyben az egyén megvalósíthatja saját képességeit, képes megbirkózni az élet okozta stresszel, tud produktívan dolgozni és képes bekapcsolódni egy közösségbe.”

Szerencsére ma már egyre több szervezet felismeri, hogy a mentális és a testi betegségek megjelenése nem csak az egyéni munkavállalóra, hanem a csoportjára, a teljes szervezetre, sőt végső soron a társadalom egészére is káros hatással van.

Amikor egy mentális betegség megjelenik, akkor sérül

  • az egyén, mert nem tud dolgozni, és még ha tud is, akkor sem elég hatékonyan,
  • a csoport, mert alkalmazkodnia kell, és mert érzelmileg is megterhelő, hogy egy kolléga bajba kerül,
  • a szervezet, mert a kieső munkát pótolnia kell, esetleg új embert kell felvennie, ha pedig a szervezet sajátosságai okozzák a gondot, akkor sérül a munkáltatói márka is,
  • és sérül a társadalom egésze, mert például az ellátó rendszerben jelenik meg a súlyos mentális betegségben szenvedő.

Ezek miatt a tényezők miatt ma már gyakran előfordul, hogy egy szervezet segítséget nyújt a kollégái számára. Van olyan szervezet, ami tartósan biztosít hozzáférést például pszichológushoz, és van olyan szervezet, amelyik a felmerülő problémákra reagálva keres fel szakembereket. A mi gyakorlatunkban is többször előfordult olyan hívás, hogy például egy kolléga összeomlott egy munkacsúcs során, vagy éppen azt veszik észre egy-egy munkatárson, hogy már nincs annyira ott fejben, mint régen, kedvetlen, ha hozzá is szól a dolgokhoz, leginkább pesszimista, éles humorral teszi azt meg. Megjelenhet nála a szorongás, depresszió, kiégés, nem megfelelő életmód és természetesen a stressz. Emiatt függőségek kialakulása valószínűbb pl. dohányzás, helytelen étkezés és túlzott alkohol fogyasztás.

Nyitottság és kíváncsiság

Nemrég egy pszichoszociális kockázatelemzés előkészítése során hosszabban egyeztettünk egy szervezet munkavédelmi munkatársaival és foglalkozás-egészségügyi orvosaival. Nyitottsággal, kíváncsisággal fordultak a felmérés felé, látszott rajtuk, hogy nem csupán le akarják tudni ezt a „kötelező kört”. A kérdések átnézése során egyszer csak az egyik orvos így szólt:

„Na, de hiába adunk a munkatársaknak edzőterem bérletet, egészséges menüt a menzán, ha nem szüntetjük meg azokat a tényezőket, amelyek a krónikus stresszhez, és a krónikus stresszen keresztül a mentális egészség hiányához vezetnek.”

Ez egy fontos felismerés, ami bár egyszerűen belátható, mégis a legtöbb szervezetben csak korlátozottan jelenik meg a napi gyakorlat szintjén.

A mentális egészséggel kapcsolatos beavatkozásoknál is érvényesül az a logika, hogy jóval hatékonyabbak azok a beavatkozások, amelyek megelőző jellegűek, mint amelyek a problémára reagálnak.

A WHO definícióját követve a szervezeteknek olyan munkahelyi környezetet kell kialakítaniuk, amelyben

  1. az egyén képes a saját képességeit kibontakoztatni
  2. olyan mennyiségű és minőségű stressz éri, amivel meg tud birkózni
  3. amely lehetővé teszi, hogy produktívan tudjon dolgozni és
  4. amelyben a lehetőség szerint olyan munkahelyi közösség van, amelynek tagjai odafigyelnek egymásra és támogatják egymást.

Célozzuk meg a valódi kockázatokat

Mi minden hozzánk forduló szervezetnek első körben azt ajánljuk, hogy végezzenek el a szervezetben pszichoszociális kockázatértékelést. Ez az elemzés megmutatja, hogy a munkatársak hol látják a kockázatokat. Melyek azok a tényezők, amelyek problémások a mentális egészség megőrzése szempontjából. Amikor ez az elemzés megvan, a szervezet vezetőivel közösen tervet lehet készíteni arra, hogy mely kockázatokkal lehet és érdemes foglalkozni, valamint, hogy ezt milyen formában érdemes megtenni. Nagyon sok olyan vállalati egészségprogram van, ami azért nem tudja elérni a maximális hatékonyságát, mert nem a megfelelő tényezőket célozzák meg. Az ilyen programoknak is van természetesen pozitív hatása. Ezek általában olyan elemekből állnak, amelyek önmagukban örvendetesek (pl. egészségesebb étkezésre, testmozgásra buzdítanak, szakemberek segítségét ajánlják fel stb.). Mégis ezek csak közvetett hatások, olyan mintha rossz helyre világítanánk, de oda is jutna egy pici fény, ahol arra valójában szükség van. Ehelyett célszerűbb olyan programot létrehozni, amelynek a fókuszában a valódi kockázatok vannak.

Természetesen a mentális egészség megléte vs. hiánya egy komplex kérdés, amelynek nem minden tényezője kontrollálható a munkahely által. Mi ebben a bejegyzésben azokról az esetekről beszélünk, amikor a szervezet és a munka sajátosságai vezetnek el az egyensúly hiányához, azok mennek szembe a mentális egészség tényezőivel. Ezekben az esetekben biztatjuk a szervezeteket arra, hogy egy pontos szervezeti diagnózisra alapozva olyan mentális egészségprogramot dolgozzanak ki, ami a valódi problémákra fókuszálva valódi eredményekhez vezet.