Jonathan Borba fotója a Pexels oldalárólAz szinte evidencia, hogy a koronavírus járvány közvetlenül és közvetve is jelentős hatással volt a munka világára. Ez a hatás sokféle: sok munkahely megszűnt, átalakultak a foglalkoztatás formái, új pszichoszociális kockázatok jelentek meg. Nehéz azonban megbecsülni, hogy pontosan milyen és milyen mértékű hatásokról beszélünk. Mostanában jelentek meg az első tudományos vizsgálatok eredményei, amelyek konkrét szakmákra vonatkozóan szolgálnak információval. Ebben a cikkben ezekből a cikkekből szemlézünk, korábbi bejegyzésünkben pedig olyan kutatásokat mutattunk be amelyek a lelki következményeit vizsgálták.
Olasz egészségügyi dolgozók
Érthető okokból a legtöbb vizsgálatban az egészségügyi dolgozók helyzetével foglalkoztak, hiszen ők a frontvonalba kerülve közvetlenül találkoztak a járvánnyal. Chiara Conti és munkatársai Törékeny hősök címmel publikáltak egy kutatást, ami a koronavírus járvány hatását vizsgálta az Olaszországban dolgozó egészségügyi dolgozók körében. Olaszország az egyik legjobban sújtott régiója lett Európának, az egészségügyi dolgozók pedig valódi áldozatot hoztak a járvány megfékezése érdekében.
Bár különböző számokat lehet olvasni, de a járvány során meghalt egészségügyi dolgozók számát több tucattól több százig becsülik. Conti és munkatársai összesen 933 egészségügyi dolgozót kérdeztek meg 2020 márciusa és májusa között. Az eredmények nem voltak megnyugtatók. A minta 39.3%, azaz nagyjából 10-ből 4 egészségügyi dolgozó jelezte, hogy szüksége lenne pszichológiai segítségre. A negatív pszichés következményeket több mutatóban vizsgálták (pl. stressz, depresszió, szomatizáció), ezekben a fele, kétharmada jelzett gondokat. Nagyon sokan vészjóslóan magas pontszámokat értek el a depresszióban, szorongásban, lelki eredetű testi megbetegedésekben, és a poszt-traumás stressz zavarban.
Spanyol ápolók
Giménez-Espert és munkatársai hasonló eredményeket találtak, amikor Spanyolországban dolgozó ápolókat vizsgáltak. Összesen 92 ápoló vett részt a kutatásukban, náluk két pszichoszociális kockázat emelkedett ki: egyrészt az irreálisan magas mennyiségi és minőségi munkaterhelés, másrészt pedig a munka érzelmi aspektusa. Az ápolók egyik legnagyobb nehézsége az volt, hogy miközben ők maguk is a terhelt csoportba tartoztak, jelentős erőfeszítést kellett tenniük, hogy erősnek mutassák magukat, kontrollálják az érzelmeiket. De Sio és munkatársai 695 olasz orvost vizsgálva szintén azt találták, hogy jelentősen megemelkedett a pszichológiai stressz mértéke, és csökkent a doktorok szubjektív jól-léte.
Tanárok Mexicoban és Spanyolországban
Pradó-Gascó és munkatársai Spanyolországban és Mexikóban dolgozó tanárokat vizsgáltak. A tanárokra nehezedő pszichoszociális kockázatok más természetűek voltak, mint az egészségügyi dolgozókra. A szerzők cikkükben felsoroltak olyan kockázatokat, amelyekkel számolni kell a tanárok megváltozott helyzetében („Maradj otthon és taníts!”, szól a cikkük címe). Az egyik a szerepkonfliktus, ami az otthoni munkából adódik, hiszen összecsúsznak a különböző szerepküldők (munkáltató, tanulók, családtagok) elvárásai. A másik a munkahelyi igazságtalanság érzése, ami például megjelenhet abban, hogy sokan ezt a terhelt felállást egyenesen könnyebbségnek állították be, mintha a távoktatással nem nőtt, hanem csökkent volna a munkaterhelés. Az érzelmekkel kapcsolatos nehézségek a tanárok esetében is megjelennek, hiszen miközben ők maguk is nehézségekkel küzdenek, folyamatosan a szervezeti elvárásokhoz kell igazítaniuk az érzelmeiket, nem „akadhatnak ki”. A gazdasági válsággal pedig megjelent náluk is a munkahely elvesztésétől való félelem. A kutatók 421 tanártól gyűjtöttek adatokat, és messze a mennyiségi-minőségi túlterhelés emelkedett ki, mint pszichoszociális kockázat a körükben.
Megváltozott munkafeltételek
Mimoun és munkatársai azt vizsgálták, hogy milyen hatással járnak az emberekre a megváltozott munkafeltételek. Izraelben elvégzett kutatásukban három csoportot néztek: azokat, akiknek megmaradt a munkájuk, azokat, akik elveszítették a munkájukat, és azokat, akik átmeneti helyzetbe kerültek (csökkent munkaidő, csökkent juttatások, fizetés nélküli szabadság stb.). Utóbbi Magyarországon is gyakori, sokszor jószándék által vezérelt reakciója volt a munkáltatóknak. Az el-nem-bocsátás fontos jelzés volt a munkavállaló felé, hogy a cég számít rá, szeretné megtartani, mégis e szerint a kutatás szerint ez nem feltétlenül vezetett ideális eredményhez. A köztes állapottal az a gond, hogy nem tud lezáráshoz jutni az ember, egyfajta limbóban marad. A három csoport közül messze ennek a csoportnak a tagjai mutatták a legtöbb stresszt. Ebben a csoportban 56% volt, aki valamilyen érzelmi nehézségről számolt be (idegesség, szorongás), miközben a munkanélküli csoportban ez az arány jóval alacsonyabb, 26% volt.
Milyen súlyosak a tünetek?
Az biztosan látható ezekből a kutatásokból, hogy a koronavírus járvány által előidézett helyzet komoly testi-lelki megterheléshez vezetett a munkavállalók körében. A nehézségek mértéke sok kutatásban elérte az ún. klinikai szintet, tehát a lelki tünetek olyan súlyosak voltak, hogy a megoldásuk szinte biztosan szakembert igényel. Nincs okunk arra, hogy azt feltételezzük, hogy a magyar munkavállalók (egészségügyi dolgozók, tanárok, új munkafeltételek között dolgozók) esetében ez a kép máshogyan lenne.
A munkatársak lelki egészsége komoly veszélyben van, amivel foglalkozni kell.
Alexandr Borecky fotója a Pexels oldaláról