Az emberek minduntalan rácsodálkoznak arra, hogy mostanában milyen gyakoriak a különböző mentális betegségek és zavarok, sokszor a sikeresség mellett is.

A szervezeti gondolkodásban létezik egy keményvonalas megközelítés, ami szerint a szervezetektől nem lehet igazán elvárni azt, hogy a munkatársaik mentális egészségéért tegyenek, főleg akkor, amikor amúgy ennyi a „problémás ember.” Nemrég egy cikkünkre egy hozzászóló azt írta, hogy az egyén felelőssége megkerülhetetlen ebben a témában, és hogy „alapvetően nálunk pattog a labda”, és legyen bármilyen gondoskodó is a szervezet a „legjobb minőségű maggal sem tehet csodát, ha a talaj nem befogadó.”

Ez a megjegyzés nagyon elgondolkodtatott, főleg mivel az előző bejegyzésünk Oliver Bredskiről szólt, egy 21 éves fiúról, aki miután egy 14 perces Zoom hívás során elbocsátották, öngyilkosságot követett el. Oliver mentális problémái régebben kezdődtek, már középiskolás korában depressziót diagnosztizáltak nála, és öngyilkossági kísérlete is volt már iskolás korában. Ebben az esetben a talaj mentálisan beteg volt, a legjobb minőségű mag pedig belátás nélkül dobta el.

William Styron – A látható sötétség

Az író, William Styron a Látható sötétség című könyvében arról számolt be, ahogyan 60 éves korában hirtelen súlyos depresszió ragadta magával. „Párizsban, 1985 késő októberének egyik fagyos estéjén villant belém teljességében a felismerés, hogy a lelki zavarommal folytatott küzdelem -az a harc, amely immár hónapok óta próbára tett- esetleg végzetes kimenetelű.” Styron arról írt, hogy a depresszió megmagyarázhatatlan módon jelent meg az életében, elvéve tőle az önbecsülését, koncentrációját, a képességét arra, hogy alkosson, teremtsen, miközben objektíven nézve éppen karrierjének egy sikeres időszakát élte.

Stan Collymore

Stan Collymore-t, az 1990-es évek futballsztárját, az „évtized meccsének” gólszerzőjét, bipoláris zavarral és borderline személyiségzavarral is diagnosztizálták. Collymore, aki egy ponton az angol Premier League legdrágább játékosa volt, a Démonjaimmal küszködve című könyvében írta le, hogy miként omlott össze sikeres karrierje. A történetében folyamatosan lebeg egy rakás öndestruktív lépés, olyan impulzív, hirtelen cselekedetek, amelyeket még a hihetetlen tehetsége ellenére sem fogadtak el a környezetében lévők. Collymore beszámolt arról, hogy amikor a mentális zavarai felerősödtek, az egyik edzője azt nyilatkozta, hogy a fiatal gazdag focisztároknak nem szabad boldogtalannak lenniük.

Amikor Collymore előállt a problémáival még erős értetlenkedés fogadta a szavait. Az elmúlt évtizedekben szerencsére a „könyörtelen” élsport sokat puhult ezen a téren: egyre-másra merik felvállalni sportolók a mentális betegségeikkel való küzdelmüket a sikeresség mellett. Nem több lett belőlük, egyszerűen a stigma gyengülésével könnyebbé vált elismerni, ha valaki olyan gondokkal küszködik, amik akadályozzák a mindennapi munkájában és életvitelében. A leglátványosabb példa talán Simone Biles. Az amerikai tornász mentális problémái miatt egy sor olyan számtól visszalépett a tokiói olimpián, amiknek toronymagas esélyese volt.

De a mentális betegségekkel küzdő sportolók listáján megtalálhatjuk

  • Michael Phelps-et,
  • Serena Williams-et és
  • Kevin Love-ot is.

Sok ember küzd mentális betegségekkel, sok ember találkozik olyan kihívásokkal az élete során, amelyekkel nem tud egyedül megbirkózni legyenek ezek akár átmeneti, akár tartósabb epizódjai az életének.

A felszínen ezek a problémák sokszor nem láthatóak, és a sikeresség pedig pláne erős maszkként működik.

A modern szervezetek is tele vannak a cikkben szereplő emberekkel: olyanokkal, akik magas teljesítményt nyújtanak, befogadó talajnak tűnnek, és aztán egyszer csak megállnak bármilyen minőségű maggal is próbálkozunk náluk. A különbség talán a tolerancia mértékében van: Stan Collymore még azután is új és új esélyeket kapott, hogy már nem volt híd, amit felégethetett volna maga mögött. Egy magasan teljesítő, de a saját démonjaival küszködő munkatárs egy átlagos szervezetben ennél jóval kevesebb segítségre számíthat. Mi ezen akarunk változtatni. Egy ideális világban mindenki megérdemli, hogy megkapja azt a segítséget, amire szüksége van.