Élet-halál kérdés a mentális egészség?!

1949 óta hagyományosan május a mentális egészség hónapja, vagy pontosabban fogalmazva a mentális egészséggel kapcsolatos tudatosság hónapja. A célkitűzés lényege, hogy rámutasson arra, hogy a mentális egészség megőrzése nagyon fontos, akár élet-halál kérdés is lehet, és hogy csökkentse a stigmát, ami a mentális betegségekhez kapcsolódik.

Nőket vagy a férfiakat érinti inkább?

A stigmával kapcsolatban csak egy példa: sokáig azt gondolták, hogy a depresszió elsősorban az érzelmesebb nők betegsége, és a programok célcsoportjait is így alakították ki. Megpróbálták azonosítani azt, hogy a nők közül kik azok, akik különösen ki vannak téve a depresszió kockázatának (pl., az alacsonyabb érzelmi stabilitást mutatók), és dicséretes módon olyan programokat dolgoztak ki, amelyek megpróbálták megelőzni a depresszió kialakulását, vagy csökkenteni a negatív következményeit.

Ha viszont már végig ment a folyamat, akkor egyszerűen csak segíteni akarták a depressziót követően a rehabilitációt, a társadalomba és a munka világába való visszailleszkedést. Később kiderült azonban, hogy a depresszió ugyanolyan mértékben érinti a férfiakat, mint a nőket. A különbség az volt, hogy a férfiak a stigmától tartva elrejtették a mentális betegségüket, és segítség hiányában saját maguk próbálták megoldani a helyzetet gyakran olyan káros megküzdési módokat választva, mint az alkoholizmus.

A mentális egészség hónap szükségességét részben ez hívta létre: rávilágítani arra, hogy a mentális betegségek sokakat érintenek, hogy nem „ciki” segítségért fordulni, és hogy van hatékony segítség. Ez máig érvényes lecke, hiszen a mentális betegségekhez még mindig sok negatív előítélet kapcsolódik: „nem vagyok én bolond”, mondják az emberek, ha valaki azt javasolja nekik, hogy forduljanak pszichológushoz, „nem értem, hogy mi a baja állandóan”, súgnak össze egy kiégett munkatárs háta mögött a kollégák. Sajnos az „alkoholba fojtja a bánatát” még mindig elfogadottabb megküzdési mód, mint egy professzionális segítő felkeresése.

Élet-halál kérdése?! – Sztori

Pedig a mentális egészség megőrzése, az idejében kapott segítség élet-halál kérdése lehet! Nemrégen bejárta a médiát Oliver Bredski sajnálatos esete. A 21 éves fiatalember megölte magát, miután a munkáltatója egy 14 perces Zoom megbeszélésen vált meg tőle. Olivernek dokumentált története volt a küzdelméről a mentális betegségével, és az édesapja a halála után azt nyilatkozta, hogy a fiút nagyon megviselték a koronavírussal járó lezárások. Ez rímel számos olyan kutatásra, ami szintén azt találta, hogy a koronavírusos időszak a legjobban éppen azokat terhelte meg, akik amúgy is küzdöttek már valamilyen mentális problémával. Az őt kirúgó menedzser nem tudott Oliver komoly szorongásairól és depressziójáról, és megtörten azt nyilatkozta az eseményeket követően, hogy „ha bármi előzetes információm lett volna Oliver mentális egészség problémáiról, figyelembe vettem volna azt. Az egészet máshogy intéztük volna. Nagyon sokat töprengek azóta is azon, hogy mi minden történhetett volna másképpen.”

Három szereplős a történet

A fenti történetnek három szereplője van:
– az egyik egy mentális betegségekkel küszködő munkavállaló;
– a másik egy menedzser, aki egy megkérdőjelezhető eljárást választott egy munkatárs elbocsátására;
– a harmadik maga a szervezet, ami extrém magas teljesítménykövetelményeket állított a munkatársai elé.

A menedzser szavaira reagálva soha nem tudhatjuk, hogy a munkatársunk milyen problémákkal küzd. Sokszor csak egy maszkot látunk a másikból: még a látszólag kiegyensúlyozott emberek is komoly mentális gondokkal küzdhetnek. Sőt vannak olyan kutatások, amelyek éppen azt mutatják, hogy a legmagasabb ellenálló képességgel rendelkező emberek csapódnak be végül a legmélyebb gödörbe: az ellenálló képességük segítségével ugyanis hosszú ideig kitartanak olyan helyzetekben, amelyekben nem szabad kitartani, és végül ennek az árát összeadódva fizetik meg. A fenti esettel kapcsolatban ugyanakkor nem csak ez a kérdés: van-e egyáltalán olyan munkatárs, legyen bármennyire egészséges mentálisan, akit egy 14 perces Zoom megbeszélésen ki lehet rúgni? Van-e olyan szervezet, ami jogosult arra, hogy olyan magas követelményeket állítson fel a munkatársainak, amelyben érvényesül az, „aki nem tud úszni, elsüllyed” elv?

Ki szeretne ennél a cégnél dolgozni?

Akar-e bárki a következő olyan szervezet menedzsere lenni, akinek a döntései közvetlenül egy munkatárs halálához vezetnek? A mentális egészséggel fontos foglalkozni egy munkahelyen, mert gyakran a munka világa az, ahol az egyéni hajlamok olyan követelményekkel találkoznak, amelyek az egyensúly teljes felborulásához vezetnek. Oliver Bredski és a menedzser megbeszélése 11.17-kor ért véget. Olivér nővére 11.30-kor ért haza. Olivér addigra már olyan súlyos agysérülést szenvedett, hogy nem tudtak rajta segíteni az orvosok. Egy a mentális egészséget komolyan vevő szervezetben Oliver nem maradhatott volna egyedül közvetlenül az elbocsátását követően.