Visszajelzés rendkívül fontos…. az is ha van és az is, ha nincs…de az se mindegy, hogy milyen.
„Csak egy pici csalódást érzek az egésszel kapcsolatban…”
Gyakori kérdés az, hogy honnan lehet tudni, hogy a munkatársak milyen lelki állapotban vannak. Jó szándékú vállalkozásoknál is előfordul, hogy a munkatársak megsegítése már egy picit későn történik meg a komolyabb tünetek jelentkezésekor. Ennek sokszor az az oka, hogy hiányoznak azok a diagnosztikus eszközök, amelyek képesek lennének a munkatársak érzelmi-lelki állapotainak a beazonosítására, illetve a hagyományosan használt eszközökkel kapcsolatban már fenntartásai vannak a munkatársaknak (pl., cinikusan állnak a szokásos évi munkahelyi elégedettségméréshez; aggódnak, hogy mi történik, ha őszintén válaszolnak a pszichoszociális kockázatokat felmérő kérdőívekre stb.).
Mit gondolunk, milyen lelkiállapotban van például az a munkatárs, aki ezt jelzi vissza vezetőjének egy projektmunkát követően?
„Örültem a feladatnak, amit kaptam tőled. Kipróbálhattam új módszereket, és sokat tanultam a munka elvégzése közben. Az is jó volt, hogy olyanokkal is együtt dolgozhattam, akikkel korábban nem. Örömöt okozott, hogy megismerhettem őket. Úgy gondolom, hogy tudnod kell azonban arról, hogy volt egy kolléga, aki kötekedésével mindig megakasztotta a munka menetét. Ez az összességében jó élményt, ami sok örömmel és sikerrel járt, egy picit keserűvé tette. Szóval igen, jól vagyok és köszönöm, hogy része lehettem ennek a projektnek, csak egy pici csalódást érzek a csoporton belüli együttműködéssel kapcsolatban.”
Első látásra ez a visszajelzés inkább pozitív, mint negatív, de legrosszabb esetben is kiegyensúlyozottan semleges. Többször szerepel benne az öröm, mint pozitív érzelem, a siker és a pozitív aspektusok kiemelése, és ezek mellett jelenik meg egy negatív aspektus.
Mit mutat ez a visszajelzés a kutatás szerint?
Vera Vina és munkatársainak a Nature-ben megjelent cikke alapján azonban kevésbé lehetünk derűlátóak, ha ezt halljuk egy beosztottól. Egy automatikus tartalomelemző szoftver segítségével a kutatók azt vizsgálták, hogy milyen nyelvi indikátorok vannak egy szövegben, amelyek előrejelezhetnek negatív vs. pozitív érzelmi és mentális állapotokat. A kutatásuk megállapítása szerint az egyik ilyen indikátor az, hogy mennyi egyedi negatív vs. pozitív érzelemszó szerepel egy szövegben. „Egyedi” alatt a kutatók azt értették, hogy az adott érzelmet kifejező szó (pl. öröm) vagy annak variációi (pl. örülök, megörültem) csak egyszer fordulnak elő egy szövegben. A fenti példában az öröm nem egyedi, mert többször fordul elő, a keserű és a csalódott viszont egyediek, mert csak egyszer jelennek meg. A kutatók azt találták, hogy függetlenül a szöveg alap érzelmi hangulatától, komplexitásától és témájától, minél több egyedi negatív érzelemszó van benne, annál inkább arra következtethetünk, hogy az adott illetőben belső feszültség bontakozik ki éppen.
Ezt a megállapítást két nagyobb kutatás alapján tették. Az első kutatásban arra kértek egyetemi hallgatókat, hogy 20 percen keresztül írják le a gondolataikat, érzelmeiket, benyomásaikat. Nem volt semmilyen megkötés, a résztvevők arról írhattak, amiről csak akartak. Amellett, hogy a szemeszter során kétszer végezték el ezt a feladatot (első körben 1567 ember írt minimum 100 szóból álló esszét, második körben az 1567 főből 1360 írt újabb szöveget), a résztvevők kitöltöttek kérdőíveket, amelyek az érzelmi és mentális állapotaikra, jól-létükre vonatkoztak. A második kutatásban interneten fellelhető blogokat (több mint 35 ezer bejegyzést) elemeztek. Mindkét kutatásban azt találták, hogy a negatív egyedi érzelemszavak használata jó indikátora annak, hogy valaki rosszul van, rosszul lesz a közeljövőben. Ez még abban az esetben is igaz volt, ha a vizsgálati személy a szöveg megírása előtt nem számolt be egy adott érzelemről, viszont a leírásában az megjelent. Ekkor az történt, hogy jó eséllyel lehetett fogadni arra, hogy ez az érzelem felerősödik benne.
Mit mutatnak előre ezek az érzelemszavak?
Fontos kiemelni, hogy az érzelmeknél egy specifikus hatás is jelentkezett. Önmagában nem csak az számított, hogy egyedi negatív érzelemszavakat használt egy résztvevő, hanem az is, hogy milyen típusú egyedi negatív érzelemszavakat. Akinél több szorongáshoz kapcsolódó egyéni érzelemszó jelent meg, később intenzívebb szorongásról számolt be, akinél több szomorúság, az szomorúságról stb., és ez független volt attól, hogy az írás előtt milyen érzelmi állapotban volt.
Mit jelent ez?
Bár több következtetés is levonható a mentális egészségéről, az egyik az, hogy a spontán írásainkban megjelenő egyedi érzelemszavak tükröt nyújtanak arra, ami bennünk zajlik, és ez akkor is igaz, ha ez még bennünk sem tudatosult igazán. Az egyedi negatív érzelemszavak használata előre jelzi azt, hogy az adott érzelmi állapot intenzívebbé válik a közeljövőben, egyfajta diagnosztikus jelleggel bír. Ha a kollégánknak egy hosszabb e-mailjében hirtelen megbújva rá nem jellemző egyedi negatív érzelemszavakkal találkozunk, számíthatunk arra, hogy ez egyúttal azt is jelzi, hogy ez az érzelem már megjelent benne.
A tanulmány elérhető itt: https://www.nature.com/articles/s41467-020-18349-0
